Tényleg csak én vagyok a bűnbak ebben a helyzetben?

A történet lényege, hogy barátom nagyon érzelmes és hát mondjuk ki, nagyon féltékeny típus. No már most én meg tipikusan az a lány lennék (már csak feltételes mód, mert miatta teljesen antiszociális életet folytatok) akinek sokat járt szórakozni és voltak fiú haverjai is. És a párom nem tudta elviselni, hogy én fiúkkal találkozom, ezért megszakítottam minden kapcsolatot az ismerőseimmel, és szinte egyáltalán nem járok el sehova!

A lényeg, hogy pár napja találkoztam egy fiú ismerősömmel és erről nem szóltam a páromnak. Viszont ő meg rákérdezett, hogy hol jártam és azt mondtam, hogy vásároltam, és nem tudom, hogy jött rá hogy nem ott voltam, de hajnalban azzal keltett, hogy "mondjam el, valljam be, hogy nem vásárolni voltam, hanem találkoztam valakivel!"

Én sírtam és a bocsánatát kértem, de közben legbelül azt éreztem, hogy ez az egész az ő hibája, mert ő kényszerít ilyen nevetséges helyzetekre. Persze most előadja, hogy az ő nagylelkűségének köszönhető, hogy még együtt vagyunk.

Nagyon szeretem őt, hihetetlenül, de úgy érzem, hogy nem én vagyok a "hibás" a problémáinkért és sajnos nem érzi de mostanra már úgy fojtogat, hogy....