Klasszikus kérdés: most csak barátkozik? Megéri rá időt szánni?

Augusztusban szólított le a srác a metrón. Már jó 10 perce nézegetett engem, aztán végül megkérdezte, hogy 'nem egy suliba járunk-e'. Megkérdezte, hogy hívnak, és megkeresett facebookon, még aznap be is jelölt, és lájkolta pár képemet.

Párszor találkoztunk azóta, mindig ő ajánlotta fel, rámírt csomószor facebookon, de nem vitte sosem túlzásba. Most úgy jó ideje nem találkoztunk. Volt, hogy megkérdezte kétszer is, hogy nincs-e barátom, aztán meg hogy biztos van-e, mire én azt mondtam, hogy van, kicsit elegem volt abból, hogy már fél éve ugyanaz a téma. Oké, nem szabad elhamarkodni a dolgokat, de... értitek. 5 hónap az 5 hónap. Kb 6 hete megkérdezte, hogy van-e barátom, én meg azt mondtam van, mivel összejöttem időközben - októberben - valakivel. Aztán megint megkérdezte, hogy biztos, hogy van-e. mondtam, igen. Akkor onnantól nem írt, csak válaszolt, ha kérdeztem. Nemrég kiderült a barátomról, hogy megcsalt. Eléggé el voltam keseredve, meg is írtam ennek a csávónak, hogy igazából nincs barátom. Erre megint írogatni kezdett, és kérte, ha fent vagyok, meg ráérek, akkor írjak már neki...

Ja, jut eszembe, még októberben lemondtam egy találkát, de felajánlottam, hogy mi lenne ha mondjuk ekkor meg ekkor, erre meg azt írta ( SMS-ben ) hogy nem kell nyomulni.

Nekem bejön, sokszor tett arra utalás, hogy én is nagyon bejövök neki. Szívesen megismerném ôt jobban, de idegesít ez a lassúsága...

( Nos, amúgy közben kiderült a volt barátomról, hogy nem csalt meg ( ez bonyolult sztori... ) és most itt állunk, hogy akkor újra összejöjjek-e vele. Én nem szeretem ôt, csak ragaszkodom hozzá, de csak a lelkéhez, szükségem van rá, de miután már szakítunk, nem fogunk már beszélni, tudom... Ezért nagy most ez a dilemma, ezzel a csávóval meg nem akarok találkozgatni úgy, hogy a barátom meg megvan... mi legyen? )