Ha valaki lentebb adja az igényét párválasztásnál az tényleg olyan, mintha magának hazudna? Volt ilyen eset és megbántátok?

Volt már ilyenben részem, és őszintén, nem vagyok rá kifejezetten büszke. Figyelmen kívül hagytam egy csomó dolgot, többször is, ami engem zavart- egy esetben a magasságát, egy esetben a korát (ezek mind csak pár hétig tartottak), és legutóbb meg rengeteg minden mást- helyesírása katasztrofális volt, jellemre nem volt olyan, akit hosszabb távon könnyen elviselek, humora nem stimmelt az enyémmel, és még külsőre se volt az ideálom. Ezt kb fél évig húztam, de aztán vége lett, és még csak nem is én vetettem véget neki. Úgy voltam vele, hogy nem baj, majd kialakul.

Most van egy olyan barátom, hogy ha létezik számomra tökéletes, akkor ő az, és nagyságrendekkel boldogabb vagyok vele, mint az előzővel mondjuk. Amit fontosnak tartok egy férfiban, az benne megtalálható, és még több is. Még ha ennek vége is lesz (isten őrizz), akkor is biztos, hogy nem alkuszom meg többet.

Mindig mondogattam, hogy a külső, magasság, kor, stb nem számít a szerelemben, de ha egyszerűen nem érzed úgy, hogy jó lenne vele, akkor nem kell erőltetni, én azt hiszem. Ha meg képes vagy őt szeretni, akkor nem érzed megalkuvásnak és nem érzed úgy, hogy lejjebb adnád az igényeidet. Ha viszont nem vagy képes szeretni, akkor lehet akármennyire is az igényeidnek megfelelő, rossz lesz vele.