Távkapcsolat? Vélemény? Ötletek?

Hát ha elmondhatóm a személyes sztorim és véleményem állatába ez elszokott laposodni.

Az én esetemben 17 évesen megismertem a strandon egy lányt. Akkor láttam életemben először és utoljára is. Három évig leveleztünk (még nem volt nettem). A vége felé kezdtem érezni a kiégés nyomait. Tekintve h soha nem találkoztunk, bár én akartam. A kapcsolatunk idővel ellaposodott, és nem volt miről beszélnünk. Ez kétségtelen a távolságnak tudható be. Az iróniája a dolognak h a lány a levelezésünk megszűntével pár évre az unokatestvéreméktől 1 utcára lakott. De eszembe se jutott hogy oda mennyek hozzájuk. Már untam az egészet. Ez volt életem elő és utolsó távkacsoldata is.

Szerintem nincs értelme annak h a párodat csak 3x látod évente. De ez csak az én story-m és véleményem.

én fél éve élek távkapcsolatban, köztünk több, mint 500 km a távoság, de egy percig se bántam meg, hogy vállaltam. a lényeg, hogy bízzatok egymásban és sokat kommunikáljatok. mi csak 1-2 havonta találkozunk, ez igy nagyon nehéz, de megéri. magadban kell eldöntsd, hogy mennyire fontos a másik. ha csak őt szereted, nem számít, hogy hány kilóméter van köztetek. sok sikert és kitartást :)

hogy picit támogasd az én távkapcsolatom, kérlek szavazz erre a képre, hogy még több időt tölthessek a párommal [link]