Mi jobb? Egy unalmasabb férfi, kevés szenvedéllyel aki biztos pont, vagy egy olyan akit szeretünk, de lépten nyomon fájdalmat okoz?

Hogy jobb leélni egy életet? Egy olyan mellett akit ugyan szeretünk, de nem vagyunk szerelmesek, nem egy tüzes valaki, de a maga módján szeret és megbecsül. Nem jár el kocsmázni, nem valószínű, hogy nőzni fog, nem iszik, nem drogozik, nem dohányzik. Kicsit unalmas néha, kicsit magának való, de biztonságba érezzük magunkat mellette?

Vagy jobb egy olyan, akit magunk sem tudjuk miért, de szeretjük, szerelmesek vagyunk belé, de sok fájdalmat okoz, az előzőekben felsorolt férfi MAJDNEM (azért nem mindenben) teljes ellentéte... Ejár a haverokkal szórakozni, iszik, dohányzik, talán még finibe csajozgat is, mindig féltékenynek kell rá lenni...

Hosszútávon jobb lehet az első talán... A nyugalom többet ér éveken át, mint egy olyasvalaki aki miatt mindig idegesek vagyunk, nem? Az elvakult szerelem, hosszútávon még sok jóra nem vezetett senkinél szerintem, ha gondok vannak. Viszont egy ~igaz kevésbé lángolóbb, józanabb kapcsolatnak több értelme van, ha kicsit reálisabban nézzük a dolgokat igaz? Hiába a nagy szerelem, ha tönkreteszi az embert. Szerelem nélkül is lehet valakit nagyon és igazan szeretni nem? Mi a véleményetek?