Szerintetek jogosan szakítottam vele?

19/L vagyok a barátom vagyis volt barátom 22. Két hete elmentem pár napra Romániába meglátogatni néhány rokont, és a barátom ez idő alatt nem is keresett. Múlthét kedden volt anyám egyik barátnőjének az esküvője és oda hivatalos voltam én is meg barátom is. Elmentünk, jó volt meg minden, aztán estefelé meguntam a táncolgatást és leültem az egyik asztalhoz. Akkor jött oda hozzám egy lány (volt osztálytárs) és arról kezdett nekem félig részegen siránkozni, hogy ő sosem kell senkinek. Aztán elmesélte, hogy hány fiúval volt már egy éjszakás kalandja, és sosem lett több, úgy, ahogy a hétvégén az én barátommal sem (én ugye hétvégén még Romániában voltam). Félrehívtam, és megkérdeztem, hogy mi is történt közte, meg a lány között, erre azt a választ kaptam, hogy nehéz volt neki nő nélkül ez a pár nap, elment egy buliba a haverokkal, csúnyán elrészegedett és a csaj meg rámászott. Közöltem vele, hogy vége, és otthagytam. Két nap után elkezdett hívogatni, a postaládánkat teledobálta bocsánat kérő üzenetekkel, küldött mindenféle ajándékokat, és nem száll le rólam. Tegnap találkoztunk, és akkor is csak mondta és mondta, hogy mennyire sajnálja, és hogy szeret, és tényleg nem tudta, mit csinált, és hogy bánja, több ilyen nem lesz, stb... Aztán a végén azt is mondta, hogy nem jól döntöttem, és hogy ennyiért nem kéne szakítani. Ez a mondat nagyon megragadt nálam.

Nagyon rosszul esett amit csinált, és ez nem olyan dolog, amin könnyen túlteszem magam. Szerintetek is nem kellett volna szakítanom vele? Vagy ennyit ebben a korban el lehet nézni, vagy hogy van ez? Ti mit tennétek?

Bocsi, hogy ennyire hosszú lett, igyekeztem csak a lényeget leírni.