Az, ha kevesebbet foglalkozok a barátommal, talán ráébreszti arra, hogy?

Szóval nagyon nyeregben érzi magát a kedvesem. Mindig én kerestem, loholtam utána, kedves szavakkal bombáztam éjjel-nappal, kezdeményeztem a találkozásokat. Ő meg "belekényelmesedett" ebbe a helyzetbe, és már nem olyan, mint régen. Nem küzd annyira értem, pedig ha akarnám, már holnap találnék mást helyette (de nem akarok). Például régen kedveskedett neten is, mindig írta hogy "szeretlek kicsim" és mellé rakott rengeteg szivecskét. Ez nekem hiányzik. Mert mostmár alig beszélünk neten is, és ha beszélünk is, csak ennyit ír: "szia baby! mizu?" (ez megy minden nap) És ha válaszolok rá, és visszakérdezek hogy mizu?, ő már válaszra sem méltat. (És élőben is egyre több a kínos csönd) Valahogy megváltozott a tisztelet vagy az érdeklődése irántam, vagy lehet hogy megváltoztak az érzelmei, nem tudom.

De arra gondoltam, hogy talán az segítene ha kicsit hanyagolnám, nem keresném őt, megvárnám míg ő lép, és ha beszélünk is, kicsit közömbösebb lennék vele. Visszább vennék az érzelmekből. Talán így észbe kap ha fontos vagyok neki? Tapasztalatok?

Rá szeretném ébreszteni arra, hogy jobban meg kellene becsülnie engem, mert rendes lány vagyok, aki tiszteli és szereti őt... És, nem egoizmusból, de sok fiú szeretne még ilyen barátnőt...