Ti ebben a helyzetben hogyan éreznétek magatokat? (egyik szereplő se én vagyok, csak érdekel a dolog) Jogos-e a féltékenység?

Adott egy pár. Együtt élnek, nagyon nagy szerelem van közöttük. 30-40 év közöttiek. A nő munkanélküli a férfi dolgozik. A férj megkereste egyik ismerősét munka miatt, mert a nő dolgozni akar, de sajnos nem talált munkát eddig. (Az előtt mindent csinált már, szóval nem egy tespedt nőről van szó.) A férfi ismerőse felvette dolgozni a nőt, mivel épp alkalmazottat keresett. Az ismerősnek üzleti estére kellett mennie, ami abból áll, hogy ő mint üzleti partnert meghívtak egy rendezvényre, ahol a meghívó cég bemutatja az újabb ajánlatait. Ide a nőt vittel el magával. A nő párja is mondta, hogy menjen a nő nyugodtan -mivel ápolni kell a kapcsolatot, be kell most jól vágódni-. Aztán közben ez a rendezvény eléggé hosszúra sikerült amiről nem tudott se a főnök se a nő. Fél napot vett igénybe, vacsorával egybekötve. A főnök férfi és hát nem veti meg a szép női nemet, így láthatóan jól érezte magát a nő társaságában és igen közvetlen és barátságos. A nő is közvetlen mindenkivel, alapban ilyen természet (olyan mint egy külföldi, mindig vigyorog), de nem csalná meg a párját. A rendezvényen csapatépítő tréning szerű feladatok voltak. 10 fős csoportokban kellett "dolgozni" játékokat kitalálni. Közben boroztak is a vacsora mellett. Ajándékba kaptak egy nagyon szép fényképezkedési lehetőséget együtt. Szóval készült egy olyan kép, ami filmbéli környezetben, ruhában készült. Ezt páronként csinálták meg minden partnerrel és annak vendégével.

A nő párja eléggé féltékeny lett közben, mivel elhúzódott a program. Idő közben arra is gondolt, hogy miért pont a nőt kellett magával vinnie ennek az embernek?

Szerintetek jogos a féltékenység?

Ti hogy éreznétek?