Hogyan leplezzem azt, hogy szégyellem a kudarcaim a sikeres párkapcsolatban élő csoporttársaim előtt?

Visszakérdeznék: ha nem mondod el neki, hogy ez rosszul esik neked, honnan kellene tudniuk? Ha folyamatosan mosolyogsz, és úgy teszel, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, akkor miért hibáztatod őket, hogy ők is így gondolják? Ember, még most sem azt kérdezed, hogy kezeld a helyzetet, hanem, hogy hogyan titkold még jobban a problémád!

"Talán válj meg ettől a felettébb kedves társaságtól"

Persze! Ha egyszer félreérted egymást a barátaiddal, akkor rúgd is ki őket! Aztán ha még magányosabb vagy, akkor okold a szemét mai világot! Ugyan már...

A reakcióm indulata nem neked szólt, hanem annak a hozzászólónak, aki első blikkre javasolta, hogy dobd a barátaid, bocs, ha megbántottalak.

A "mosolyogva" dolgot nem szó szerint értettem. Azt akartam mondani, hogy ne akard leplezni a dolgot, inkább beszéld meg velük. Másrészt pedig próbálj meg örülni a sikereiknek, és csüggedés helyett szívd fel magad te is. Tapasztalatból mondom, azért vagy szerencsétlen, mert annak tartod magad. Felejtsd el az önsajnálatot, a negatív hozzáállást, mert egyedül az árt neked! Ha a barátaid kérkedése zavar, akkor beszéld meg velük, hogy neked ez így nem f*sza, jussatok kompromisszumra.

Természetesen próbáld meg nem magadra venni, kötve hiszem, hogy bántó szándékkal tennék, szerintem csak az örömüket osztják meg veled.

Barátok között viszont nem szeretem a "már le kellett volna h essen" kezdetű dolgokat. Ha valami bánt, akkor ne félj azt elmondani! Ha mégis úgy döntesz, hogy megbeszéled velük, akkor egy dolgot tarts szem előtt: ez a dolog neked esik rosszul, nem ők azok, akik bántanak. Ezt úgy értem, hogy tulajdonképpen nem VÁRHATOD EL, hogy ők pátyolgassák a lelkivilágod, ellenben MEGKÉRHETED őket, hogy ezt vegyék figyelembe.