Amióta ezeken elkezdtem gondolkodni, megváltozott a hozzáállásom. Szerintetek mit lehet tenni?

Fél éve vagyunk együtt a barátommal.

A napokban hirtelen előtört belőlem egy erős érzés, egy fajta félelem, hogy már nem szeret úgy, mint az elején, meg nem foglalkozik velem annyit, mindezeket alaptalan dolgokból gondoltam...

Pl mostanában nem írt annyit, mint ezelőtt, pedig a tanulás miatt volt, és ebből rögtön azt szűrtem le, hogy már nem vagyok olyan fontos számára.

Vagy mikor néha rosszkedve van, és nem becézget úgy,mint szokott, rögtön azt gondoltam, hogy haragszik,és miattam ilyen.

Meg sok hasonló dolgot 'szűrtem le' és mostmár látom, hogy nem kellett volna, viszont megváltozott a hozzáállásom. Mikor vele vagyok, akkor is eszembe jutnak ezek a dolgok,és elkezdek agyalni rajta, hogy akkor most mi és hogy van, akkor rájövök, hogy tényleg nagyon szeret,és feleslegesen parázom.De ilyenkor, mintha lélekben nem is lennék ott, és ő is észrevette, többször kérdezte, hogy mi bajom van.

De már nem tudok szabadulni ezektől az érzésektől, amik napról napra rámtörtek hirtelen. Jól esne valakivel beszélni erről, vagy egy jó tanácsot kapni, hogyan legyek a régi.