Mit kezdjek ezzel a helyzettel? Szerintetek van úgymond remény?

Év elején léptem ki egy több, mint 4 éves kapcsolatból. Az ok az volt, hogy az exem több lánnyal megcsalt, amikor ezt megtudtam, azonnal szakítottam. Viszont már a kapcsolat utolsó, problémásabb időszakában kölcsönös vonzalom alakult ki egy barátjával, de természetesen sosem volt köztünk semmi, azt hittem, ez csak egy fellángolás, ami miden hosszú kapcsolatnál előfordulhat. De most, hogy vége lett az exemmel, elkezdtünk közeledni egymáshoz ezzel a sráccal, csók, randik, hosszú beszélgetések. A fiúnak viszont lelkiismeretfurdalása van az exem miatt, ezért elmondta neki egyenesen, hogy mi történt köztünk, mire ő kiakadt, csesztette folyamatosan, megjegyzéseket tett, érzelmileg zsarolta kb. Ennek ellenére igazából midnen jól ment, nem jártunk, nem is akartunk még összejönni, mert megy ki Angliába, bizonytalan időszakra, csak élveztük egymás társaságát. DE hirtelen pálfordulása volt,és azt mondta nekem, hogy bármennyire is kedveljük egymást, nem hallgathat a szívére, az eszére kell hallgatnia, nem jöhet össze a barátja exével, pláne úgy, hogy itt ez a külföldi út is... ezt megbeszéltük, de utána is találkozgattunk, megtörtént köztünk "az" is, de most, hogy kb pár hét van a kiutazásig, keveset beszélünk meg találkozunk, de ha igen, akkor minden olyan jó...puszilgat, simogat, hozzámbújik, átölel, szinte alig akar elengedni...én meg össze vagyok zavarodva, nem tudom, hogy most vajon azért találkozunk kevesebbet, mert a sok kiutazási teendő mellett kerülni akar engem,meg lekoptatni, hogy ne keveredjünk érzelmi szálakba, vagy csak rémeket látok? Egyáltalán, hogy látjátok ezt a helyzetet kívülállóként?