Vannak itt nők, akik tudatosan élik a szerelmi életüket és nem csak úgy, ahogy esik, úgy puffan?

Én pl. ha vitázunk, akkor is próbálom közben tudatosítani a páromban, hogy nagyon szeretem, csak éppen más a véleményem. Nem tudom, hogy emiatt, vagy ő is alapból ilyen, de ő is így viszonyul hozzám. A másik, hogy amint felmerül az agyamban akárcsak egy apró probléma is, elmondom neki. Próbálok 100%-osan őszinte lenni hozzá, és elmondani, amit nem érzek jónak.

A stabilitást az jelenti, hogy egyedül vagyok. Ha szerelmes vagyok, tisztára kifordulok önmagamból, teljesen elmegy a józan ítélőképességem, így inkább jobb egyedül. Biztonságos, és annyira nem is hiányzik, hogy hülyét csináljak magamból...

Szerintem a szerelem és a tudatosság kizárja egymást. Én csak akkor tudom tudatosan élni az életem, ha egyedül élek. Ha már benne van valaki más is, akkor hiába akarok én tudatos lenni, ha a másik teljesen másképp akarja intézni a dolgokat.