Szerintetek melyik megoldás a jobb egy felmerülő problémánál?

Eddig két több éves kapcsolatom volt, mindkettőnél miután szakítottam megbeszéltük, hogy a másikkal mi volt a problémánk. Mind a kétszer azt hozták fel, hogy nem mondom el, ha valami bajom van, hanem magamban tartom és egyedül próbálom megoldani, aztán ha mégse sikerül, és sok dolog összegyűlik bennem (amik külön-külön apróságok lennének... na és pont ezért nem is panaszkodtam ilyesmikre soha, mert milyen kis dolog...), akkor tömbösítve zúdítom az emberre, és úgy sokkal nehezebb megoldani, és ráadásul bennem továbbra is megmarad problémaként, mert előtte már olyan sokáig zavart.

Igen, tudom ez rosszul hangzik...

Ezért a mostani kapcsolatomban megfogadtam magamnak, hogy bármi zavar (amiről tudom, hogy később úgyis gyötrődnék rajta), inkább azonnal megmondom, nincs semmi célozgatás arra, hogy problémám van vagy hasonlók mint korábban, hanem nyíltan közlöm. Viszont, eléggé hirtelen felmegy bennem a pumpa és ilyenkor túldramatizálom a helyzetet, és azt mondom, hogy nem akarok már találkozni se, összezavarodnak az érzéseim... (nem hisztis stílusom van, annál ez rosszabb... ez olyan higgadt, csalódott, szomorú inkább...)

Viszont ennél a megoldásnál a barátom egyből tudja kezelni a helyzetet, ő is higgadt típus, és nagyon hamar túl vagyunk az egészen, aztán még viccelődünk is rajta, és pár nap múlva már arra se emlékszem mi volt a baj. De így meg többször problémázok... ez se jó a másiknak, gondolom. (ez kb olyan havonta van, hogy valamin így kiakadok, nézőpont kérdése, hogy ez mennyire számít soknak)

Szerintetek melyik megoldás a jobb?