Megbír változni az ember egyik pillanatról a másikra?

Meg lehet változni, de annak elég komoly oknak kell lennie, ami ilyet kivált. Ezt csak ő tudná megmondani, hogy mit érez, és hogy így boldogabb-e. vagy egyszerűen eddig is szeretett volna buliznia, csak vagy nem volt kivel, nem mert. Több oka is lehet. Aztán lehetőséget kapott, hogy "kiprobálja", ráérzett az ízére.

Én is megváltoztam, majdnem ahogy leírtad. Én meguntam az életem, meguntam a szüleimmel való viszony silányságát, az "egy helyben toporgás" érzést, és elkezdtem élni. Ez anyámék szemében önpusztítás volt, aminek leépülés az eredménye, holott nekem egy teljes szabadságérzésem volt, amellett hogy egész más vizeken eveztem, és olyan tapasztalatokat gyűjtöttem, ami kimaradt az életemből, és hiányát éreztem. Szerintem meg lehet változni, de leginkább alkalmazkodni!

Kisértetiesen hasonlít az én történetemre. Gyögyörű okos jólnevelt lánnyal éltem párkapcsolatban, 3 éven keresztül. Imádtuk 1mást, majd főiskolába ment. pár hónap mulva nem ismertem rá. Hidrogénezett haj, plázacica, és persze a partyphoto.hu örökös szereplője lett. Még mindíg hiányzik, minden nap, azóta eltelt pedig 2 év. azóta nem beszéltünk. más a száma, és mások a barátai. dehát ez van. van ilyen, és ezt el kell fogadni.

Sok igazság van az előzőben...az ilyen ember általában új társaságba kerül, ahol esetleg máshogy kezelik, ő meg alkalmazkodik az új helyzethez, sőt rátesz egy lapáttal, hogy erősítse a helyzetét az új társaságban. Azt meg nem értem, hogy az, hogy valaki elkezd élni, az miért jelenti egyből azt, hogy minden este részegre issza magát, és felhagy minden addigi, esetleg sokak által kedvelt tevékenységével és tulajdonságával?