Be nem teljesült szerelem után, én félig már "gyászolom", de számomra még igazán nincs lezárva dolog. Mit tegyek ha a közelemben van? Mutassam, ki, hogy szomorú vagyok, vagy mosolyogjak rá?

Ha ő rosszkedvű, nem tudok mosolyogni. Látom, hogy már elkerül, viszont 2 hete nem találkoztunk, és holnap fogunk. /Egy rendezvényen:/

Persze tudom, hogyha akart volna a 2 hét alatt tehetett volna valamit, nekem még is kell, hogy lássam és valójában megtapasztaljam, hogy vége. Szomorúan, hallgatagon járkál.

Én pedig? Nagyon hullámzó a hangulatom.

Még mindig szeretem, Sokszor mosolygok, nevetek !?

Eltervezem, hogy csinosan öltözök majd fel, új, kibontott frizurával holnap. Miért tervezek ilyesmit?

Ahogy telnek a napok egyre rosszabb a kedvem. Van értelme a terveknek? Hogyan jelenjek meg a társaságában.

Nem csúnyithatom el magam, csak azért, hogy ne tünjek úgy, mint aki még mindig reménykedik?

De ez az igazság. Szeretném újra látni a mosolyát. Miért vagyok ilyen?! És holnap? Tegyek úgy mintha nem is látnám? Köszönjek rá? Vagy legyek láthatatlan?