Miért a rossz fiúkra bukunk? Miért az kell aki esélytelen?

Van két srác. Az egyiknek régóta tetszem,bűn megelőzésnél dolgozik nyaranként és egy totális jó szakmát tanul (érettségije van már) közel lakik és mindennap találkozni akar,külsőre nagyon jól néz ki és nagyon kedves,ha találkozunk órákat tudunk beszélgetni és kimutatja amit érez.

Viszont van egy másik srác aki messzebb lakik (nem nagy táv,de a buszközlekedés lehetetlen) és alig van rám ideje még csak beszélgetni is,állítása szerint Ő is járna velem,de az érzéseit nem mutatja ki.(Mikor találkoztunk akkor láttam a szemébe hogy ÚGY néz rám és nagyon jól csókol mondta azt is hogy szeret,de nem érzelgős típus) Gyúrni jár és tele van tetoválással és viselkedésre is (régen) zűrös volt...Nekem még is Ő kell és nem a másik "jó fiú".

A két srác közül egyik se akar megfektetni,úgy hogy ezeket a válaszokat hagyjuk.

Miért van ez?? Nem hiszem el,miért nem tud nekem az első srác jobban tetszeni akivel minden jó és egyszerű lenne? Miért a bonyolult és lehetetlen kell?