Szerintetek érthető, hogy most már mindkettőnknek elege van?

A barátom meg az apja, és az én apám is egy helyen dolgoznak. Na most 24 óráznak és mindennap váltják egymást. Apám ma bent van, barátom is reggel jött haza 24-ből meg az apja is a másik telepről. Erre kitalálta a főnök, teljesen váratlanul (és nem ez az első hanem már nem akarom mondani hanyadik 2 év alatt), hogy szól egyet, menni kell megnézni valami másik melót 5 perc alatt legyenek kész és indulnak. Mindketten aludtak kb. fél órát. Egyszerűen úgy rángatja ezt a három embert mint valami bábút a főnök.

Ráadásul kezd eléggé engem is kiakasztani, hogy se az apámat, se a barátomat nem látom néha hetekig, mert nekem napközben suli van, és általában mindig csak este felé jönnek haza az egyéb munkákból. Másnap meg ugye megint mennek 24-be. Kezd ebből az egészből már mindenkinek elege lenni. Apám, barátom és após jelölt is már szörnyen kivan, olyanok mint a mosottszar.

De most én vagyok a szarszemét, hogy így gondolkodom? Vagy érthető?