Ezek szerint jobban szereti a cigit, mint engem?

A cigaretta függőséget okoz.

Hatalmas akaraterővel lehet csak leszokni róla. Előfordul olyan, hogy terhes nő képtelen letenni - miközben tudja, hogy torz, beteg babája születhet tőle.

Ezek után nem tudom, mit vársz. Veheted úgy, mintha kábítószeres lenne: ha ÍGY IS elfogadod őt, akkor ő a te társad. Ha meg nem, akkor búcsúzzatok el.

higyjétek el....akármennyire is szereti a dohányos a párját, ha a párja ilyet vég a fejéhez, hogy szokj le értem, a 90%-a NEM szokna le. ez nemígy működik.

amikor összejöttek, vállalták egymást, jó és rossz szokásaikkal EGYÜTT!!!

Kicsit más a haverok lemondása és a cigiről leszokás. Én nem dohányzom, de apám 35 éve igen. A cigi brutális lelki függőséget okoz, és valóban "csak úgy", kérésre nem fog leszokni valószínűleg. Nem azért, mert nem szeret, hanem mert brutális akaraterő kell hozzá, amit az emberek többsége csak "vészhelyzetben" tud összegyűjteni. Volt olyan ismerősöm, aki letette a cigit. Egy hónapig bírta. Maradandóan akkor szokik le a legtöbb ember a cigiről tapasztalatom szerint, ha a) nincs pénze rá, b) közvetlen életveszéllyel (vagy érszűkület miatti végtagelhalással) fenyegeti őt a dolog.

Plusz eleve összevesztetek, ilyenkor biztos, hogy nem fog "szót fogadni". Én is ilyen vagyok: ha összezördülés hevében valaki elkezd nekem tanácsot osztani mit kéne (vagy nem kéne) tenni, jó eséllyel elküldöm a bús francba.

Ha komolyan zavar, akkor ezt kicsit korábban kellett volna mondani neki. De ha komolyan el akarod érni, hogy leszokjon, akkor ezt olyankor beszéld meg, amikor mindketten nyugodtak vagytok. Ha sikerül is, mindenképpen hosszú és nehéz lesz. És szinte biztos, hogy ha leteszi, egy jó darabig frusztrált és harapós kedvű lesz.

Soha ne akarj megváltoztatni egy embert, nem lesz jó vége.

Ha a barátnőd dohányzik, te meg azt kéred tőle, hogy miattad, érted szokjon le... ez így nem fog menni. Ha ezt nekem mondaná valaki, akkor annyi lenne a kérésem, hogy ő meg miattam, értem fogadja el, hogy ez van. Ha te kérhetsz ilyet, akkor ő is, így igazságos.

Értem én, hogy a dohányzás egészségtelen és aggódsz érte, de te is értsd meg: ez az ő dolga, véleményed lehet, de dönteni neki kell a leszokásról.

Nem vagyok dohányos, de ha valaki engem egy rossz szokásom miatt állandóan macerálna, akkor az illető alighanem ritkán látna, mert megunnám az állandó piszkálást.

Az meg, hogy a cigit jobban szereti-e, mint téged, hibás kérdés. Mondd, szerinted hogy lehet ezt a kettőt összehasonlítani?