Miért boldog párkapcsolatot akarnak házasság helyett? Meglehet hiúság áll a háttérben?

Passz, én mindig is felvállaltam, hogy kiegyensúlyozott HÁZASSÁGOT szeretnék azzal a férfival, akivel kölcsönösen szeretjük és tiszteljük egymást. A legtöbb barátnőm emiatt hülyének néz (a házasodási szándék miatt), ha meg megemlítem, hogy gyereket is szeretnénk már lassan a vőlegényemmel, akkor pláne nagyot néznek. Pedig már nem vagyunk tinik.

25/N

nem. Ez nem hiúság kérdése. Engem is oltottak a házasság témakörrel, de a szüleim elváltak, nem tudtak jóbarátok lenni, az egész gyerekkorom végig marakodták. A rokonaim többsége a sokadik házasságán van túl, és ők beszélnek az IGAZIRÓL?

Én eldöntöttem, hogy nekem nem a kapcsolat hivatalos elismertsége fog számítani, hanem minősége. Mert sokszor a házasságban élők álszenteskednek, papolnak a boldogságról, a megállapodásról, a boldog családról és persze átkozzák azt aki papír nélkül mert boldog lenni.

Aztán pár év múlva, meg nyökörögnek, mert mégis fenn kell tartani a látszatot, meg a gyerekek stb. vagy elválik a legnagyobb cirkuszok közepette. És mikor megkérdezem ,hogy megérte, akkor jön azzal, hogy hát ki láthatta előre, meg nem úgy indult.

Nem mondom, hogy a házasság egy gonosz dolog, de az előttem levő közvetlen példák szerencsésen lejáratták ezt az intézményt a szemeben. És sikeresen bebizonyították, hogy ez csak egy papír. Mert bármikor felrúghatjuk, kúrhatunk félre mellette, ha épp nem fut a szekér. A legtöbb házas ember ugyanúgy űzi a kis játékait mint egy kamasz.

Semmivel nem vagyok vele előrébb ha van róla papírom mintha nincs. És ezért inkább feleslegesen nem csináltatok ilyen okmányt.

Ha a kapcsolatom stabil, erős, akkor papír nélkül is az lesz. Nem ez fog dönteni róla.

Mielőtt általánosítással meggyanúsítana bárki is: igen ismerek boldog házasságot is, és igen ismerek szétmenőfélbe lévő élettársi kapcsolatot is.

Nem tudom, lehet hogy én vagyok a hülye, de nekem az hogy "boldog párkapcsolat" jelenti az élettársi kapcsolatot és a házasságot is (lényeg: boldog, a párjával). És nem hiszem, hogy akik kifejezetten élettársi kapcsolatra vágynak, azok lazábban kezelnék azt, mint a házasságot.

Hogy kapjál még egy ellenpéldát: sok negatív példa van előttem. A szüleim nem váltak el, hiszen soha nem is költöztek össze, nagyon anyagilag sem voltak összegabalyodva. Így amikor szétmentek, nem kellett végigszenvedni a válóperes hajcihőt; egyik ment jobbra, a másik balra. Ráadásul sikerült jóban maradni.

Ellenben túl sok családot láttam belerokkanni a válásba, a közvetlen környezetemben is. Innentől kezdve a házasság számomra egy félelmetes dolog, ami ráadásul túlkomplikálja az életet, mindenféle társadalmi elvárásokat támaszt, pl. hogy akkor most már együtt kell maradni örökre, különben ejnye-bejnye, ami felesleges stresszt okoz (ha szeretek valakit, akkor naná, hogy mindent megteszek azért, hogy együtt maradjak vele). Tudom, hogy hibás a logikám, de egészen kicsi koromtól ebbe nőttem bele, bocsi.

A párom és a családja számára rettentően fontos a házasság. Igen, emiatt tervezzük, hogy összeházasodunk. Viszont laza 1 évembe telt leépíteni a házassággal kapcsolatos félelmeim... hm... jó részét. Úgyhogy köszönöm szépen, én nagyon szeretek a házasságra úgy gondolni, hogy "csakpapír", ami nem változtat semmin. Érthető nagyjából, amit írok?

Tőlem mindenkinek szíve joga azt mondani, hogy a házasság csak papír. Ha ők így gondolják, ez oké, azok közé tartozom akik elfogadják ezt, de akkor tényleg ne is házasodjanak. Viszont ne nézzék le azokat akik megházasodtak. Vagy legalábbis ne szólogassanak be....

Szerintem butaság azt gondolni, hogy a házasság rontja el a párkapcsolatokat, és ugye az is igaz, ha egy szar kapcsolatot házassággal akarnak helyretenni, az csak még inkább rossz lesz.

Nekem fontos volt a házasság igen, és a férjemnek is. Azért házasodtunk össze, mert mi így éreztük jónak. Ja és még mielőtt jönne a vádolás, hogy rávettem... nos nem:) a férjem hozta fel először a témát.

Aki nem érzi hogy kell neki egy ilyen kötelék, az ne házasodjon, ennyi.

Bár egyre többet látok olyat, hogy a csakpapír szöveggel takaróznak azok is, akik könnyebben le akarnak lépni a kapcsolatból, hátha jön jobb.

Miért lenne hiúsági kérdés a házasság? Attól hogy én 25 évesen férjhez mentem, nem lettem öregebb, csak az évekkel:)

Talán arról van szó, hogy sok nő nem is mer házasságra gondolni, és inkább a párkapcsolatot említik meg, mert sok pasi (nem mind) de sok pasi, rögtön felhúzná a nyúlcipőt, és lelépne, ha meghallanák, hogy a barátnőjük házasodni akar.

27/N

Engem a hideg ráz a házasság( meg az összeköltözés) gondolatától, pedig szeretem a páromat. Nem akarom egy életre lekötni magam, nekem fontos a szabadság, hát ezért. Mert ha megházasodnék, állandóan az lenne a fejemben, hogy basszus most már nem ismerhetek meg soha többé más férfit! És ha esetleg szerelmes lennék pár év múlva másba?? Mondjak le róla csak azért, mert házas vagyok? Nem. Inkább hagyok egy kiskaput, hogy bármikor leléphessek. Ja, és a másiknak is megadom ugyanezt a jogot! Attól még szeretjük egymást, hűségesek vagyunk egymáshoz, megvan az a lelki összhang, ami egy kapcsolatban kell. Egyszerre vagyunk barátok, szeretők és társak. De nem bszom el az életem, ahogy anyám tette.Egy férfi nem ér annyit, hogy feladjam a függetlenségemet!

28/L