Írnátok olyan eseteket, amikor szétesni látszott a házasságotok/kapcsolatotok, de megmenekült?

Megtaláltam azt az embert, akivel el tudom képzelni, hogy családod alapítsunk, együtt öregedjünk meg, és ő is így tervezte -ezért is vett el. De egy ideje nagyon furcsa, mintha az a szekta, ami környékezte, teljesen kimosta volna az agyát. Olyanokat mond és tesz, amikre régen sose lett volna képes, sőt elítélte azokat, akik így viselkednek. Amikor több napot együtt töltünk és távol van a negatív befolyástól, akkor újra olyan, mint régen, de sajnos ez egyre ritkább, mert mindig mikor legjobban állnának a dolgok és már csak egy kicsi kéne, hogy olyan legyen, mint az elején, akkor visszarántják, vagy mintha ő maga menekülne a boldogságtól. Ezt így nehéz átadni, de röviden ez a lényeg. Ha éltetek már át hasonlót, vagy csak egyáltalán elmesélnétek, ti hogy küzdöttetek a szerelmetekért, azt örömmel olvasnám, mert már alig van erőm... Ha nem tudnám, hogy ott van a felszín alatt a régi énje, és hogy az nem tűnhet el (mondjuk 1 év alatt) már rég elengedtem volna. De ez önpusztítás is, amit csinál. (Ezt a részt nem fejtettem ki, de az egészségére is kihat)