Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi történik velünk?
A párommal lassan 4éve alkotunk egy párt.
Szürke hétköznapok ide vagy oda mindig jól megvoltunk. :) Sok közös programokat csináltunk. Volt időnk egymásra és mindig vágytunk egymás társaságára.
De valami megváltozott...
Jöttek a nagyobbnál nagyobb gondok az ő illetve az én családomban is.
Kevesebbek lettek a közös programok a szeretkezéseink átváltottak gyors légyottokra. :(
Elég sok gondom van nekem is és neki is. Egész napos dolgok és majd utána az otthoni dolgok után nem mindig vagyok vidám. Persze jönnek a "Mi a baj?" kérdések.
De ez ugyan úgy vissza is.
Sajnos már a szex ami nálunk hetente ötször hatszor volt már heti egyre csökkent jobbik esetben.
Kérdeztem, hogy megunta-e a kapcsolatot, nem akar már velem lenni? De ő azt válaszolta ilyenről szó sincs.
Megértem hogy vannak gondjai...de (nem ítélkezem semmi bajom nem volt eddig ezzel)a laptopját ha kezembe vettem folyamatosan felnőtt oldalak voltak megnyitva.
Óvatosan rákérdeztem, hogy miért nézi ilyen sűrűn. Ha vágyik a szexre akkor miért nem szexelünk. Válaszul azt kaptam, hogy nem csukja be szemét és megnézi. Amit el is fogadok de akkor hova lett a szex az életünkből?
Talán nem kíván már? Pedig most adtam le nagyon sok kilót. Próbálok mindent megtenni, de még sem. Ha el akarom vinni vacsorázni arra sem vevő, sőt egy nagy sétára sem.
Mit tegyek? Próbáltam erről beszélni de mindig azt mondja hagyjam már van nekünk most elég bajunk. Szeretője lenne?
válasza: válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat!
A kérdésemet azért tettem föl mert már próbáltam megkérdezni tőle, hogy mi a gondja mit érez, hogyan segíthetek. Neki válasza annyi volt jól vagyok semmi baj.
Viszont most megfogtam a kezét és leültem vele, nyugodtan, higgadtan megkérdeztem tőle mindent.
Válaszokat kaptam mindenre végre megnyílt. Jól esett ez a nagy őszinteség.
Viszont miután mindent megtudtam rájöttem, hogy most a sok és nagy gondok sokkal fontosabbak lettek mint én. Ezért gyanakodtam ezért hittem sok sok rossz dolgot.
Tudom önzőségnek hangzik, hogy hisztiztem is. De azt hittem jól van (igazán erős ember) nem hittem, hogy ennyire megviselheti bármi is. Persze máshogyan dolgozunk föl dolgokat én vagyok az aki kiakad sír és jobban érzem magam utána. Viszont ő nem ilyen. Őszintén 4éve nem álltunk ekkora gondokkal szemben. Most tudtam meg, hogy hagyjam békén elmondja mi a fejlemény a dolgokkal kapcsolatban de amíg ő úgy nem érzi hogy elmondja inkább legyek vidám és bújjunk össze. A kérését persze tiszteletben tartom. Azt is kérte én maradjak olyan aki leül és elmondja mi baja és sírjak mert ha nekem ez segít akkor ő ha csak a vállát és a biztató szavait tudja nyújtani ő már érzi, hogy segített. Azt mondta még, hogy neki az is segítség hogy mellette vagyok és fogom a kezét ha szavak nélkül is tudja van aki mellette álljon.
Köszönöm kedves válaszolók. Annyit hozzátennék nem szakítok miért? Hagyjuk mindig el egymást ha bajok, gondok vannak? Én nem hiszem. Nem csak a boldog, jó pillanatokban kell egymás mellett lennünk!
Attól, hogy ő még most nyílt meg arról nem tehetek ő ilyen. Csak szégyellem a sok rossz gondolatokat "vádolásokat". De közölte velem a párom, megérti hisz nem tudhattam mi zajlik benne. Láttam én de nő vagyok így már a legrosszabbra gondoltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!