Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Hogyan változhatnék meg?

Figyelt kérdés

Tönkretettem egy 2 éves kapcsolatot, egy csodálatos embert, aki minden szempontból szeretnivaló...

1 éve lakunk együtt, eleinte nem voltak nagyobb problémáink, de az elmúlt hónapokban, főleg hetekben már azt érzem, azzal teszek neki a legjobbat, ha elengedem. 24 éves, én 19, ő 3-4 hónapja dolgozik, én elsőéves vagyok.

Ma beszéltük meg, hogy keresünk neki új albérletet, ezt látjuk (sajnos ő is) az egyetlen megoldásnak... Többször eszünkbe jutott már, hogy ideje lenne pontot tenni a dolog végére, de féltünk belevágni. A veszekedéseink alkalmával viszont egyre undorítóbb vagyok, bántom őt, lelkileg és fizikailag egyaránt, nem tudom kezelni a dühkitöréseimet, az egész elhibázott életemért (állami gondozottság, rossz gyerekkor nem megfelelő önértékelés) őt hibáztatom. Látom rajta, hogy fél a reakcióimtól, tőlem, stresszes, lefogyott, nem boldog... Nem szerelem már, ami köztünk van, de ő a legfontosabb ember az életemben ( a két tesóm mellett), nagyon ragaszkodom hozzá, belehalok a tudatba, hogy elveszítem...


Bocsi, hogy összevissza írok, csak mindig elvisznek az érzelmeim. Alapvetően nem vagyok egészséges ember. Nagyon sok rossz dolog ért gyerekkoromban, nem részletezném... A barátomnak tökéletes családja van, harmóniában nőtt fel, nem szokott hozzá a kiabáláshoz, káromkodáshoz, sőt fizikai bántalmazáshoz. Én viszont egész gyerekkoromban csak ezt láttam, tudom, nem mentség, csak mondom, hogy nagyon máshogy szocializálódtunk... Ha ez nem lenne a kapcsolatunkban, akkor is ott van még, hogy annyira különbözőek vagyunk... én élni szeretnék még, bulizni... ő már dolgozó ember, minden nap legyen patyolat a lakás, legyen másnapra neki meleg kaja, tanuljak is rendesen... Tudom, nincs gyerek, szóval befoghatnám a számat, de most besokalltam. Meg is híztam, állandóan eszek, gyűlölöm magam, még azért is őt szidom, mert nincs ruhám...


Ha most tényleg elköltözik (márpedig igen...), akkor is szeretnék megváltozni, mert nem bírok így élni tovább, hányingerem van magamtól...


Bocsi, hogy hosszú és nyálas lett, köszi, ha válaszoltok.


2013. szept. 29. 20:37
 1/2 anonim ***** válasza:
Bár én is tudnék így érezni, és így szeretni...
2013. szept. 29. 20:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 anonim ***** válasza:
Szerintem neked még nem ért véget a gyerekkorod. Haragszol a világra, mert ilyen sors jutott, ami érthető is. Nem bántásból, meg rosszindulatból mondom, de neked pszichiátriai, de minimum pszichológiai kezelés kellene. Ennek kell lennie az első lépésnek. Addig egy kapcsolatban hiába fogod keresni a megnyugvást, amíg magaddal sem vagy kibékülve.
2013. szept. 29. 20:44
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!