LÁnyok! Miért van az, hogy az összes barátnőmnek rossz volt a kapcsolata az apjával?

1-est nem nagyon értem, szerintem meg nyilvánvalóan az én személyiségemben is van valami,ami miatt bevonzom ezt - vagy esetleg én se vagyok érzelmileg jelen? nem tudom.

4: hát én is ezt szeretném, tanulni belőle. a konkrét sztori most mindegy, úgy érzem, hogy az egész kapcsolat csak tőlem FÜGGene, a párom meg mintha annyit tenne, hogy ő szeret engem, az van, amit én akarok, legfeljebb majd évekig szenved, és "túlél". Én meg ilyen kapcsolatot nem akarok. Ha ezt elmondom neki, akkor meg el van kenve a dolog, meg hogy akkor döntsem már el, hogy mit akarok, vagy mit nem. A kérdésem lényege az, hogy mit befolyásolhat egy nőnél, ha nem volt apafigura? Túlanalizálom, biztos, de én a barátnőmnek nem a pótapukája akarok lenni, hogy lázadozzon ellenem, meg függjön tőlem, aztán majd teátrálisan otthagyjon egy idő múlva, amikor elege lett a "terrorból". Egyébként a zsarnokoskodás, meg hogy huszonvalahány évig nem volt apja, most én ne akarjak az lenni, az már elhangzott. Pedig én nem zsarnokoskodok, csak elmondom a problémákat és próbálnám megbeszélni, erre meg mindig ez a válasz. Sose valami reakció a problémára.

7: igen, eddig én is eljutottam, ez nyilvánvaló. De mi ez a kisugárzás? Ha feltesszük, hogy a nem ideális családban van ilyen apafigura, akkor én egy nem ideális figurát testesítek meg...