Végleg tönkrement ez a barátság? Annyira helyre szeretném hozni, de tanácstalan vagyok.

Kicsit hosszú és talán bonyolult, de nagyon szomorú vagyok a történtek óta és nem tudom mit csináljak.

Van (vagy volt) egy nagyon jó barátom, Ő egy srác, 28 éves. Én 22. 9 hónapja ismerjük egymást, fél évig lakótársak voltunk, az akkori barátnőjével költözött össze. Néhány hét után kezdtünk jó haverságban lenni, nekem később igen jó barátom lett és ezt Ő is tudja. Néhány hónap után kezdtem többet érezni, és nem csak szimplán tetszett, hanem a személyiségébe szinte bele szerettem. De nem voltam/vagyok biztos benne, hogy ez szerelem, hogy őszinte legyek. Mint embert, személyt nagyon szeretem és semmiképp nem tettem volna kockára ezt a jó viszonyt. Pedig igaz, örültem volna ha több is lehetne. Furcsa, de a barátsága sokkal többet ér bármilyen más kapcsolatnál. Később elköltöztek és szakítottak, de nemsokára lett egy új barátnője amit mondjuk furcsállok. Ez a kapcsolat kb. 3 hónapig tartott. Amikor elköltözött rendszeresen tartottuk a kapcsolatot, még találkoztunk is, de ebben a 3 hónapban amikor új barátnője lett csak néha irtunk egymásnak hogy mi újság és egyszer találkoztunk. Aztán júliusban a szülinapján felköszöntöttem, aminek nagyon örült és el is hívott találkozni. Én abban a tudatban, hogy biztos együtt lakik a barátnőjével, boldog voltam hogy láthatom és beszélhetünk megint. Kérdeztem is lányról, de azt mondta már nincsenek együtt. Meglepett. Imádok Vele beszélgetni, a társaságában lenni, egyébként sokat segített, törődött velem, ezért is lett az egyik legjobb barátom.

Azután is minden héten találkoztunk 1x2x, ahogy a szabadidőnk engedte (minden nap dolgozunk és elég sokat), szóval ha nem is találkoztunk akkor is irtunk egymásnak sokszor csak úgy. 1 hónap után közelebb kerültünk egymáshoz, ez úgy jött össze, hogy adtam Neki egy puszit az arcára (amúgy mindig így köszönünk, meg öleléssel) de ezt a puszit „valamiért” kapta. Amúgy szórakozásból elmentem Vele 2x is a munkahelyére, fuvarozik szóval mindenfelé dolgozik a megyében. Igazából Tőle jött az ötlet. A 2. alkalommal adtam azt a puszit. Később rám írt, hogy köszöni ezt a puszit és hogy azt hitte a szájára adom. Mondtam Neki, hogy szórakozásból nem csinálok ilyet. És kérdeztem mit tett volna. Azt válaszolta hogy visszacsókol, de nem tudta hogy érzek ezért Ő is inkább az arcra puszi mellett döntött. Kérdeztem hogy érez, azt mondta mindig is nagyon kedvelt. Angol a srác amúgy és úgy írta, hogy „I really like you. Always have.” Elnézést, ha angolul írtam, csak gondoltam lényeges, hogy nem love-ot hanem like-ot írt. Kérdezte és én hogy érzek. Ugyanezt vissza írtam. 3 nap múlva találkoztunk és nagyon jó napunk volt, ugye kicsit más a korábbi beszélgetés miatt. És itt jön az amivel el lett rontva.Miután egész délután a tengerparton szédelegtünk, Elmentünk hozzá, nagyon jól elvoltunk és később szex is volt. Ilyen jó még sosem volt. Ő volt az első aki ennyire odaadóan törődött velem az ágyban. Ott aludtam, reggel hazavitt, mert megkértem rá, bár Ő szívesen marasztalt volna, de Nekem sajnos dolgom volt. Ezek után ugyanúgy találkoztunk, jól elvoltunk és egyszer volt egy gondom, kérdezte mit csinálok, mondtam nővéremtől kérek pénzt (mert nekem akkor nem volt). Azt mondta nem kell kérnem majd Ő ad és ad egy fuvart is. Rögtön jött is…pedig nem kértem, főleg mert előtte 12 órát dolgozott és mondtam inkább aludjon. De Ő eljött és segített. A következő 2 hétben viszont nem találkoztunk csak írogattunk. Azt mondta, ne haragudjak, hogy nem nagyon írt.Közben meg a legjobb barátja esküvőjét is nagyban szervezték, Ő tartotta a beszédet. Én meg értettem de 1 hét után zavarni kezdett, de nem szóltam. 2 hét után megkérdezte van e kedvem elmenni Vele a városba mert apukájának kell ajándékot venni. Elmentünk, nagyon jól elvoltunk. Később találkozót is megbeszéltünk amire nem került sor mert hülyeséget csináltam.

Másnap írtam, hogy szeretnék Vele beszélni valamiről, de Ő nem szereti a meglepetés beszélgetéseket (mindenkinek van defektje, de azért gyerekes) ezért meg kért hogy inkább írjam le. Hát leírtam, de olyan rosszul jött ki, meg rosszul fogalmaztam, hogy Neki az jött le, hogy Én totál odavagyok érte, és hogy félek Ő mit szól stb stb..csak annyit irtam, hogy nagyon szeretem (like-kal) és nem akarom a barátságát elvesziteni. Előre kombináltam és görcsöltem. írta, hogy nem akar most kapcsolatban lenni,(igen ezt tudom mit jelent) meg nem érzi ugyanazt mint én, és nem lenne fair velem szemben de persze hogy barátok vagyunk. De félreértett mert én nem szerelmet vallottam vagy ilyesmi, Ő meg úgy értelmezte. Azt is irta, hogy az Ő hibája hogy most ez van, mert lefeküdtünk.

Én írtam, hogy tudom és tiszteletben tartom hogy nem akar komolyat most, én csak nem akarom a barátságát elveszíteni. További írogatásba kezdtem, mert próbáltam megmagyarázni a dolgot, de nem úgy jött át a dolog ezért megkértem (nem egyszer) hogy személyesen jobb lenne. Röviden: Kétségbeesetten sürgettem, könyörögtem, magyarázkodtam és elijesztettem. A legrosszabb dolgokat amivel tönkre lehet tenni mindenféle kapcsolatot és jómagamat is lejárattam. Ahogy visszaolvastam miket írtam és mennyit…Én is elmenekültem volna.Egyszerűen nem értem miért csináltam ezt, és pont Vele, amikor hozzá a türelmem végtelen. Valahogy kibukott. Mert féltem, hogy mivel lefeküdtünk egymással, elveszítem mint barátot. Nekem tényleg sokat jelent.

Azóta nem írt (1 hónapja) viszont egy hét után írtam Neki: „Sajnálom, ahogy viselkedtem. Túlreagáltam a dolgot. Tudod, hogy nem vagyok ilyen.” Tudtam, hogy nem fog válaszolni, Én csak tisztázni akartam magam, hogy Én tényleg nem vagyok ilyen, de miért is hinne Nekem. Ebben az 1 hónapban igen sok dologra jöttem rá magammal kapcsolatban és most már tudom hogy kellett volna kezelnem ezt az egészet. A mi lett volna ha” nem segít sajnos. Azóta teljesen lenyugodtam, átlátom a helyzetet. Persze, hogy nélküle is van életem, munkám, barátaim..de Vele sokkal jobb. Boldogabb voltam. Most elvesztettem egy nagyon jó barátot és tudom, hogy az egyetlen dolog amit nem kéne tennem, hogy keresem. Nem is fogom, és szerintem Ő sem fog, ami nagyon fáj. Én csak abban reménykedek, hogy össze találkozunk valahol, valamikor és helyre tudom hozni ezt a félreértést.

Nagyon köszönöm, hogy elolvastátok!