Életemben először tudnék elképzelni egy kapcsolatot valakivel, de? (tovább)

21 éves lány vagyok, soha nem volt még kapcsolatom, mivel nem találkoztam még olyan fiúval,

akivel el tudtam volna képzelni. Ez csak ritkán zavart de mindig úgy döntöttem, hogy inkább várok,

mintsem, hogy belemenjek egy olyan kapcsolatba, amelyben nem érzem jól magam.

Mindig úgy voltam vele, hogy csak akkor fogok engedni, ha valami nagyon erős van kialakulóban.

Ennek olyan oka is van, hogy egy korábbi betegségem kezelése miatt a bőröm eléggé szétment,

és nagyon félek attól, hogy valaki, aki iránt elkezdek érzéseket táplálni, emiatt fog visszautasítani.

Nincs akkora jelentősége, ha csak egyéjszakás kalandról van szó, pláne sötétben esetleg némi alkohol

befolyása alatt. De ha hosszú távról van szó... félek.

Senki nem tudja, de emiatt igen sérülékeny is vagyok lelkileg, csak sikerült jó magas falat építeni magam köré, így általában

magabiztos, határozott lánynak gondolnak az ismerőseim. Ezt a falat eddig nemigen sikerült megmásznia senkinek,

most azonban találkoztam egy sráccal, aki megmozgatott bennem valamit. Furcsa, mert egyáltalán nem az esetem,

első látásra (bár a mosolya és a szeme szép, és nekem mindig ez a legfontosabb) nemigen fogott meg benne semmi.

Azonban tudat alatt valahogy nagyon vonzódom hozzá: alig ismertem, már legszívesebben hozzábújtam, és el sem

engedtem volna (ez is érdekes, mert általában nem szeretem az emberek érintését, szinte soha nem vágyom arra, hogy megérintek valakit). Korábban soha nem éreztem ilyet!

Emellett egy hihetetlenül okos, intelligens és kedves srác, már-már vicces is :)

És ami nagyon meglep, hogy bár amikor először találkoztunk, nem voltam épp csúcsformában (sem kívül, sem belül,

lelkileg), nem is igen próbáltam megkedveltetni magam, magamat adtam (talán még rosszabbat is:), és

mégis megtetszettem neki. Azóta sokat beszéltünk is, naponta több órát.

Ez megintcsak meglep. Én egy elég okos és talán intelligens lány vagyok, és sajnos megvan az a rossz

tulajdonságom, hogy olykor lenézek másokat a hülyeségük miatt(emiatt hamar elmegy a kedvem a beszéltetéstől).

Őt azonban egyszerűen képtelenség. Mint említettem, nagyon-nagyon okos, úgy tudunk beszélgetni dolgokról, mintha

évek óta ismernénk egymást, és nem unom meg. Bár néha elég gonosz beszólásaim vannak, nagyon szarkasztikus tudok lenni,

ő ezt is tök jól kezeli, nem akad fenn a hülyeségeimen. Olyan dolgokról is tudok vele beszélgetni, amiről eddig

még soha, egy emberrel sem.

Nagyon szeretnék ennek a dolognak adni egy esélyt, azonban félek a kudarctól. Hogy mi van, ha később mégsem fogok tetszeni neki,

rájön, hogy talál sokkal jobbat? Hogy ez, amit lát, csak egy tetszetős burok, de belül nincs semmi érdekes?

Bármilyen válasznak örülök, mert nem voltam még ilyen nehéz helyzetben e téren. Köszönöm!