Miért van az, hogy annak ellenére, diplomám van a saját területem dolgozom de önbizalmam semmi ha egy lányt kellene megszólítani?

- régebben meg gimiben meg mertem tenni de mostanában nem ... :( ... lehet az is a baj, hogy általában durván leráztak

- kb. 1.5 éve megszólítottam egyet az egyetemen de csak azért mert láttam egy vizsgán, és tudtam, hogy biztosan o is ugyan azt a tanárra var ... sejtesem be igazolódott... azóta is "haverok vagyunk"

...egy álomszép lány ... nem gondoltam soha, hogy egy ilyen lány haverkodik valaha velem és főleg azt nem ,hogy o hív ki éjjel kamus előtti parkba, beszélgetni..ami előfordult többször... de sajnos volt barátja.. most egy ideje nincs ...de a másik gond a kulturális lombhullás, hogy ő nem tud magyarul ... Romániában vagyunk ...

-szóval még ha a fentiekre tekintek, akkor sincs bátorságom leszólítani egy lányt az utcán, buszon etc. ...

- lehet az is a baj,... ,hogy nem tudom milyen nyelven szólaljak meg ... mert értelme csak akkor van az egésznek ha magyarul szólalhatok meg és érti is ...

- már 25 elmúltam de még nem volt több haveri kapcsolatnál egyetlen lánynál sem ... ha afféle próbálok tenni lepéseket... , hogy ne csak haverok legyünk, vagy ha direkt úgy indítok , hogy több legyen állandóan húzódoznak ...

ez az egész az évek folyamán teljesen elvette az önbizalmam ... bármilyen sikereket erek el más területeken

és bármilyen apróbb céljaim / álmaim is váljanak valóra

... valahogy nem érzek semmilyen ösztönzés a tovább lepésre, vagy bármilyen örömöt... csak zombiként haladok tovább a napi teendők nyomán