1 éve vagyunk együtt és még nem voltam náluk. Bennem van a hiba?

1 éve vagyunk együtt a barátommal (ő 20,én 18),de még mindig nem vitt el hozzájuk, mert az apukája sosem vett részt a nevelésében és nem kedveli őt, ezért nem akar neki bemutatni. Mindig is a testvérét tekintette "apának", ő segített neki mindenben. Sosem beszél róla, ha beszél is, csak annyit mond, hogy utálja és hogy mekkora egy világi barom (talán még iszik is néha..) Nekem se könnyű a helyzetem itthon, az én apukám se egy mindennapi apa szerepét betöltő ember, mégis bemertem neki mutatni, apa mindig mondja, hogy vacsorázzon itt, legyünk itt nálunk, stb. Egyszer szóba jött ez a téma és mondta, hogy ő szégyelli azt, ami náluk van. Na most hozzájuk én rajtam kívül bárki bemehet (szomszéd,közös barátok,rokonok). Nem élhetnek olyan szörnyűen, amikor beszélgetünk, 1-2 mondatjából kiderül, hogy nem szenvednek hiányt semmiben, mégsem értem, hogy akkor mit szégyell ÉN előttem? Tudja nagyon jól, hogy egy abszolút megértő típusú ember vagyok. Akárhányszor hazamegy valamiért és vele vagyok, mindig kint ülök a kocsiba és azon gondolkodom, hogy miért nem vagyok méltó arra, hogy bevigyen hozzájuk legalább akkor, amikor az apja nincs otthon?! Nagyon kirekesztve érzem magam! Az anyukájával párszor találkoztam, ő nagyon kedvel engem és ahogy visszahallom, nagyon imád. Akkor mi lehet a gond?

Előre is köszönöm a válaszokat!