Párom 24 éves, végzettség nélkül bekerült egy céghez, ahol ügyintézői munkakörben van és 200. 000 ft-ot keres. Én 25 vagyok, még mindig nincs végzettségem és irigy vagyok rá, holott szeretem. Mit tegyek?

Aha, akkor te tipikusan az a típus vagy, akinek az irigykedéstől nem jut ideje arra, hogy a saját karrierje építésével foglalkozzon.

Egyszerű: kerülj be végre a neked tetsző szakra, és szerezd meg azt a papírt, akár levelezőn is. Ha nincs levelező, akkor keress másvalamit, amit élvezel csinálni... De amit itt levágsz, hogy "az volt az álmom, hogy ilyen munkakörben dolgozzak, de lehetőleg végzettség nélkül", hát ez... nevetséges, bocs.

Szóval az lenne a legjobb ellenszer, ha a saját életeddel foglalkoznál végre. Amit meg mesél, azt meg tekintsd úgy, mint tapasztalatot az adott szakmában...

Hogyan sikerült bekerülnie és mi a pontos feladata? Ha itt nem szeretnéd, privátban nagyon kíváncsi lennék rá helyzetemből kiindulva :)

Szerintem próbáld elnyomni az érzéseid és a megkezdett utadat folytatni, mert nem vezet sehova, ha az irigység beszél belőled. Másrészt, könnyen lehet, hogy üresedés lesz majd ott egyszer, akkor majd beajánlhat, nem?

Harmadrészt ha ennyire nyomaszt, beszéld ki magadból őszintén Vele, és hidd el, hogy jobban érzed majd magad!

Szerintem ha egyszer úgy alakul csak betud ajánlani oda, vagy ha esetleg bekerülsz egy céghez igaz alja munkakörbe minimálbérért akkor is lehet esélyed feljebb lépni.

Én egy darab érettségivel és egy kis takarítói szakmával kerültem be egy kórházba mint takarító igaz a munkaügyi központ intézte hogy "ki legyek képezve" de bekerültem egy jó társaságba és ott olyan szinten jóba lettem mindenkivel hogy közel 1 év után elértem azt hogy magasabb munkaköröm legyen. Igaz ez stresszesebb munkával jár mert több mindenre kell figyelni és le kellett tennem egy jó pár vizsgát ahhoz hogy legyen műszaki végzettségem mert én tartom karban a takarítógépeket plusz a csapatot vagy is az állandó délutános műszakot is én vezetem, én adom ki a munkát ha a szokásosnál eltérő lenne, én megyek osztályról osztályra körül nézni, érdeklődni hogy mi a helyzet, van-e valami extra stb... A másik 2 vezetővel és a nagyfőnökünkkel is én egyeztetem a dolgokat, beosztások szabadság stb... És ez mellett én ügyelek a tisztítószerek és egyéb felszerelések meglétére, és rendelésükre.

És egyszerű minimálbéres alja munka körben kezdtem, nem volt könnyű előre lépnem ez tény, de sikerült amiért elég sokat küzdöttem. Nekem is van barátnőm akivel szeretjük egymást igaz én is irigykedem rá mert ő a NAV-nál ügyintéző 23 évesen 1 darab szakmával jutott be oda jó ismeretséggel ő többet keres mint én, mert én is csak 110 ezret ha megkapom ami mellett fuvarozok is mert egy olyan cégnél vagyok vezető aki más munkahelyeken is alkalmaz embereket és járok egy gyárba is hetente 2-3 alkalommal ahol szintén a takarítókra kell figyelnem ott igazából csak papírmunka van amit nekem kell intéznem azt meg letudom 1 óra alatt de sokszor is napi 10-12 órát dolgozom orrvérzésig úgy hogy kezdek délelőtt 10-11 óra körül és hazaérek este 11 re jobb esetben ha fuvarozok mert tisztítószerért megyek, vagy viszek vagy gépet cserélek akkor van hogy hajnali 1 kor érek haza mert a gyár innen 50 km-re van és aki van ott vezető aki szintén ennél a cégnél dolgozik ő tojik az egészre és engem is a felső vezetők küldenek mert fiatal vagyok, jogsim van, autót ad a cég de sokszor sajáttal megyek gyerekem nincs, az hogy van párom akivel időnként együtt vagyok azt letojják.

Sajnos ez van de én is azért dolgozom hogy legyen jövőnk a párommal igaz a párom 1 évvel idősebb és ő keres többet csak ugye engem is bánt a dolog mint téged igaz előrébb jutottam de vállalkozónak kéne állnom mert egy álmom igazából ami még nem egészen kivitelezhető, plusz ott van egy örökölt ház ami jelen pillanatban nem teljesen lakható mert lenne mit csinálni rajta csak ugye a pénz meg az a rohadt pénz, így a szüleimmel élek még a barátnőm is az anyjával él, időnként én megyek hozzájuk, időnként ő jön ide, mindkét helyen vannak cuccaink mer van hogy 2-3 napot is eltöltök a barátnőmnél mert mégis közelebb lakik a munkahelyemhez és sokszor ha éjfélkor végzek baromira nem szeretek 20-30 percet vezetni még haza így csak 3 percet ha kell utaznom.

Ez van sajnos ilyen az élet.

Az a baj, hogy irigy vagy. Szomorú vagy, amiért ő boldog. Ha tényleg szereted, talán örülni kéne a boldogságának, és nem sajnálni tőle. Bár tény, hogy bosszantó, hogy valakinek csak úgy az ölébe hullik egy havi 200-at hozó állás, csak úgy, végzettség nélkül, míg másnak diplomával sem sikerül... de ha szereted, inkább örülnél neki, hogy ilyen szerencséje volt.

Azért, hogy te elszúrtad a karrieredet, nem ő a hibás.