Én vagyok az, aki nem érti meg őt? Vagy tényleg maga ellen dolgozik? Szerintetek?

A barátom most harmadéves a főiskolán, és nem szeretne továbbtanulni. Mert nem szereti az egészet, stb, és emiatt még nehezebb a vizsgákon pozitív jegyet szereznie. Sokkal több időt és energiát kell belepakolnia az egészbe.

Íme a probléma: diákmunkát vállal, ami önmagában nem gond. Csakhogy ez egy éjjeli munka, este 10-től reggel 6-ig, hétköznaponként. Van, hogy 2 napot nem alszik, mert közben órákra is be kell járnia (fizetősön van, szóval elég szemétség lenne a szüleivel szemben, ha nem járna be órákra). Nagy álma, hogy autót vegyen, azért most gőzerővel dolgozik. Szintén nincs ezzel gond. De már átesett a ló másik oldalára: alapból nem megy jól neki a főiskolás élet, nehezen tanulja meg, amit kell, de közben nem hajlandó kihagyni a munkát, merthogy ő tavasszal már mindenáron autót szeretne. Ha viszont ezzel a munkával nem rontaná el még jobban az esélyeit (mert fáradtan azért valljuk be, mégiscsak nehezebb tanulni, főleg olyasmit, ami könnyedén kicsorog az ember agyából), akkor talán egyből átmehetne a vizsgáin, nem kellene a szüleinek hiába fizetnie már 3 éve a főiskolai tanulmányait (az anyja kijelentette, ha nem kapja meg idén a diplomát, több félévet már nem fizet ki neki), és miután befejezte az egészet, találhatna normális munkát, és negyedennyi szenvedéssel, több fizetéssel, kevesebb idő alatt tudna venni magának autót. De nem képes felfogni, inkább dolgozik heti 5 éjszakát, csak hogy neki majd áprilisban már legyen autója.

Megjegyzem, hogy esély van rá, hogy nyáron itt se lesz, mert talán sikerül kijutnunk Londonba dolgozni, szóval azzal még plusz többet tudna keresni.

Komolyan, én vagyok az, aki nem érti meg az ő nagy álmait, és inkább türelemre inteném? Max jövő ilyenkorra már lenne autója, és mellette normálisan meg tudná szerezni a diplomáját, és nem mellesleg nem is menne az idegei kárára a dolog. Plusz talán egy icipicivel több ideje jutna rám is. Főleg, hogy megígérte, most a vizsgaidőszakban nem fog dolgozni, ami, mint kiderült, abból áll, hogy nem heti 5x, hanem "csak" heti 2x nem alussza ki magát. Megszegte a nekem tett ígéretét, mert annyira nem képes belátni, hogy ezzel mennyire ront magának. Tavaly is láttam, miket szenvedett, hetente max 1 órát találkozott velem, annyira sokat kínlódott a tanulással, és még így is volt vizsgája, amire többször ment ki. Most akkor hogy tudná ezt megoldani, hogy közben még éjjelente dolgozik is, és másnap estig alszik?

Tényleg én akarom őt írányítani, mint ahogy azt állítja? Miért nem hallgat a józan észre? Vagy én beszélek butaságokat? Ti mit mondtok? Tudnék még valahogy hatni rá? Vagy felesleges?

Amúgy igen, beleszólok az életébe, mert nekem is közöm van hozzá, mielőtt valaki ezzel jönne. Kárt tesz magában és megnehezíti (feleslegesen) az életét az az ember, akit szeretek, persze, hogy meg szeretném óvni ettől. Rossz ember vagyok ezért? Tényleg én vagyok az akaratos, irányításmániás cafka?

Előre is köszönöm a válaszokat.