Ilyenben még nem volt részem? (! )

A 7 éve tartó kapcsolatomnak úgy néz ki hogy vége. Az utóbbi hónapokban leginkább bántást kaptam lelkileg mint szeretetet. Ha mással volt gondja az is rajtam csattant, rajtam állt bosszút olyan dolgokért amiket nem én okoztam. Megpróbáltam jobbá tenni a kapcsolatunkat és egyik nap azt mondja hogy jobban fog figyelni rám, másnap idegenként kezel. A sok bántás miatt valami összetört bennem. Szeretem ugyanúgy, de úgy érzem ö semmit nem tesz meg kettönkért. Csak mondja hogy igen, de valójában nem. Nekem ö életem szerelme, de a bántások miatt kialakult bennem egyféle félelem is. Mondja hogy rendbe hozzuk, de másnap minden ugyanolyan. Igen kivagyok. Szenvedek, depressziós lettem. Nem bízom benne (hogy helyre akará hozni a dolgot, mert én hiába közeledek felé, ha olyan napja van, akkor semmibe vesz) Megkértem ha szakítani akar, akkor mondja meg, de ezt ne tegye velem ennyi év után. Azt válaszolta hogy nem.akar szakítani, csak összejött neki minden, és emiatt ingerültebb velem. Kettös érzés van bennem: a szerelem ami maradásra bír, és a félelem, ami "menekülésre" késztet. Tudom hogy nevetséges, de lehet hogy magam miatt is szenvedek, mert a sok fájdalom miatt amit okozott, mem merem bevallani magamnak hogy már jobban félek töle, mint ahogy szeretem? Én ilyet még nem éltem át érzelmileg, és nem tudom hogy mi ez az egész ami bennem van?