Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg nekem kell megtanítani kommunikálni a páromat?
2 éve vagyunk együtt a párommal, fél éve költöztünk össze és hát nem egyszerű. Előtte azért volt olyan hogy csak heti 1-2x találkoztunk, mert fordított munkarendbe dolgoztunk, így nem is volt gond ebből, mert mindig volt miről beszámolni. Mostanában viszont ha megkérdezem hogy mi volt mondjuk munkában akkor sokszor már letudja annyival hogy sokan voltak és már ül is le a tv elé... Ettől viszont én megyek falnak...
Hozzá tartozik, hogy az utóbbi időszak nagyon nehéz volt neki, 1-2 barátjában nagyot csalódott, a Szülei majdnem elváltak (persze az anyja minden aprósággal őt hívta...), lakhelyet is váltottunk az összeköltözés miatt, sulit is most kezdte el megint... Tehát tudom hogy sok neki így minden és tolerálom is, csak nekem meg az a nehéz hogy látom hogy baja van, csak nem lehet kihúzni belőle hogy mi és így segíteni se tudok neki. Viszont az ő családjában nem igazán erősség az érzelmek kimutatása vagy a kommunikáció, így nem is tanulta meg, sőt rosszul érzi magát ha mélyebb dolgokról kell beszélnie.
Lehet ezen valahogy segíteni??? Vagy felgyorsítani ezt a "tanulási" folyamatot, mert ez így egyikünknek se jó és hamar rá fogunk menni, amit egyikőnk sem akar persze!
válasza: válasza:Ó!
Erről a sorról rögtön eszembe jutott egy könyv, és annak egy bizonyos fejezete.
"Mostanában viszont ha megkérdezem hogy mi volt mondjuk munkában akkor sokszor már letudja annyival hogy sokan voltak és már ül is le a tv elé... Ettől viszont én megyek falnak... "
Szó-beszéd,Allan Pease – Alan Garner
Ott konkrétan majdnem szó szerint így kezdi a probléma felvázolását, és kínál rá megoldást. Nem írnám le mert hosszú. Nagyon egyszerű kis könyv, én nagyon ajánlom.
Egyébként elől járóban annyit, ha bizonyos indítási kérdések nem működnek, akkor hagyd a csudába.
Ugyanis ezeket általában kliséknek hívjuk, amikre klisé a válasz. Persze ettől gondolhatjuk komolyan, viszont ezekre általában olyanok is a válaszok.
Ezek közé tartozik:
- Hogy vagy?
- Mi újság?
- Mi a helyzet?
- Mi volt ma a suliban/munkahelyen?
Amikre ismerjük a válaszokat...
Azért is kaphatsz rá semmi választ, vagy nem olyat amilyet szeretnél, mert túl nyitott a kérdés, és hosszan kéne rá válaszolni.
Van egy tipp amire konkrétan emlékszem, nálam pl. ez pár éve beépült a kommunikációmba, és működik is, a klisékről egyébként leszoktam, ha tudom, hogy tényleg nem cseverészni akarok a másikkal, hanem beszélgetni. Ez tényleg egy művészet.
Szóval mint írtam, ha valami nem működik nyitásként, hagyd. Hiába döngeted a falat ugyanazzal, ha egyszer nem nyílik arra a kapu. Ezer más mód van.
Pl. indíts valamilyen témával.
(Egyébként ha haza esik az embered, lehet jó hagyni egy 20 perc, fél órát míg kicsit "haza zökken", és akkor nem kérdezősködsz, nem erőlteted a beszélgetést)
Mondjuk - Képzeld drágám, tudtad, hogy ma van ...blabla...
- Ma olvastam az újságban/hallottam a rádióban/ láttam a tévében...blabla
folyt köv. neked erről mi a véleményed?/ Szerinted?
Egyébként háromféle módon kezdeményezhetünk beszélgetést, véleményt nyilvánítunk, kérdést teszünk fel, leszögezünk egy tényt. Ezen belül magunkról, a másikról vagy a helyzetről tehetjük ezt. Általában a legjobb a helyzetről való beszélgetés kezdeményezése, kevésbé kelt szorongást, és fontos a kettős perspektíva, hogy a másik is szívesen beszéljen róla.
De nem akarok messze menni, tényleg olvasd el a könyvet, azt hiszem le is lehet valahol tölteni. 'Hogyan tegyünk fel olyan kérdéseket, amelyek előmozdítják a beszélgetést?' fejezet hasznos lesz számodra.
De azért az eléggé átszínezi a dolgot, hogy ennyi minden van most az életében. Látod, hogy baja van, és nem mondja el...hát túl sokat talán nincs mit ezen elmondani, hiszen te is leírtad konkrétan, hogy mik a bajai...
Esetleg van még egy "játék". Próbáld megkérni arra, hogy írja le, hogy érzi magát. Levelezettek.
Ha hazaér és esetleg itthon vagyok (általában csak 2-3 hetente), akkor először meg ebédel/vacsorázik akkor max annyit szoktam hozzá szólni, hogy kér-e még vagy elég volt. Kaja előtt pedig csak megölelem, adok neki puszit és közlöm vele, hogy hiányzott, ennyi. Van ideje "hazaérni" mert kb 1 órát elszöszölünk a kajálással. Próbálok cél irányosan kérdezni (ilyen az említett "felhivtad xy-t z dologgal kapcsolatban, de választ max annyit kapok hogy igen, hogy mi az eredmény arról már nem is mond semmit...)
Köszönöm szépen a könyvet igyekszem elolvasni, hát ha az segít, mert ennek igy nagyon nem lesz jó vége. Tényleg van 5-6 2 szavas mondat amit napok óta hallok és csak ezek ismétlődnek és ha még egyszer ezeket meghallom biztos falnak rohanok...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!