Az igazán szabad és öntörvényű emberek számára mit jelent a párjuk, milyen szerepe van az életükben?

Kitaláltam erre egy új fogalmat, amit használni szoktam. Nem szeretem én sem a kapcsolatfüggő embereket, az élősködést, és más életterének ellehetetlenítését...

Volt egy elméletem, inkább egy hasonlatom... mivel a szerelemet leginkább a repüléshez hasonlítanám, így jöttek képbe a madarak, a madárpár... vagy te meg a párod, amíg meg nem találjátok egymást repültök, csak nem mertek mindent bejárni egyedül... egymásra találtok és ahelyett, hogy felfedeznétek az ismeretlent, bezárkóztok egy rozsdás kalitkába, végül az egyik nem bírja tovább és kirepül, te meg ott maradsz. Na már most én ezt ellentétes formában élném meg, vagy erre törekszek, én azt szeretném, hogy együtt repüljek valakivel, ergo a fogalmam, amit kitaláltam : szabad repülő társ.

Ennek ugyanúgy a bizalom lenne az alapja, meg az az összetartó erő, ami vonz a másikhoz és fordítva, csak mentes lenne mindenféle kishitű emberi viselkedés formától. Ez alatt értsd: féltékenység, ellenőrzés, számonkérés, korlátozás, birtoklási vágy stb...

Egy igazán jó kapcsolatban egyik fél sem lehet nagyon öntörvényű, mert akkor a másik vagy szenved, vagy vitatkozik, vagy behódol, de egyik sem túl egészséges.

A kérdésedre a választ te magad írtad le: A fenti típus akiről a kérdés szól, ragaszkodik a párjához (de nem görcsösen), nem hisztizik/sértődik meg apróságokon, nem kell minden programot közösen csinálni, illetve engedélyt kérni a másiktól...stbstb

Az elején volt egy kompromisszum,mert ugye rohangászni kell egy kicsit utána,aztán amikor ez megvan,akkor alkalmazkodott az életemhez,támogatott,és idővel az életem részese lett,gyakorlatilag átvette teljesen az értékrendemet.

ettől függetlenül rengeteg új dologra vezetett rá engem,szóval ő ugyanúgy befolyással van az életemre,de én hozom a lényegi döntéseket,ez mindig is így volt minden nőmnél.

Szerintem ez nem öntörvényűség. Ez a normális, kiegyensúlyozott párkapcsolat.

Mi is így vagyunk. Persze normális kereteken belül azért kell, hogy tudjunk egymásról, szóval ha munka után elmegy bulizni és hajnal kettőkor esik haza, akkor azért elvárom, hogy legalább egy sms-t kapjak, hogy feküdjek le nyugodtan aludni, ne várjak rá hiába.

Szórakozni is eljárunk külön, és ez nem jelent gondot. Bár az egyik legjobb este az volt, amikor külön buliztunk, és felhívtam, erre ő otthagyta a bulit és inkább átjött oda, ahol én voltam. Nem várom el, de jólesett, na :)

Igazából szerintem ahol két felnőtt, érett személyiség találkozik, ott csakis ilyen kapcsolat jöhet szóba. Mindkettőnek megvan a saját élete, ezeket persze össze kell passzítani, de eldobni? Fel sem merül.

Utolsó, hehe, nálunk is volt olyan, h a másik buliról eljöttek arra a bulihelyre, ahol én voltam:)

el kell mondani, h rohadtul nehéz volt elfogadnom h a pasim ennyire szabad lélek... az első pár alkalomnál folyamatosan sírtam, amikor megtudtam, h bulizni volt, ő meg nem értette h mi a baj, hiszen alapdolog, h nem csal meg....