Miért fájlalja a szívemet?

A volt barátomról van szó. Azt mondja csókoljam meg szenvedélyesen, táncoljak neki szexisen, "cumizzam le", huncutkodjunk úgy mint régen. Mert hiányzik neki, és sokat gondol ezekre. Meg még azt is szokta csinálni, hogy néz engem komolyan, és hirtelen elmosolyodik. Erre nekem is mosolyognom kell. Azt mondja, hogy azt várja, hogy végre bevalljam neki hogy szerelmes vagyok belé.

Fájnak ezek a dolgok, mert én még mindig vele lennék a szívem szerint, de az eszem nem engedi, már nem bízok meg benne. Most barátok vagyunk, de érzem hogy ez több, mint barátság, mert sokkal jobban előkerül témába a szexualitás, mint barát-barát közt szokás. És folyton nosztalgiázunk a régi szép időkre emlékezve.

Tudat alatt élvezem és én is ezt akarom hallani, amiket mond, jólesik hogy kicsit mintha együtt lennénk, de mégse...

Miért fájlalja a szívem?