Éreztétek már teljesen jelentéktelennek az életeteket szakítás után? Mi segített?

engem csak egy lány barátom ejtett és annyira padlón vagyok még mindig miatta hogy nem tudom elmondani és tenni ellene sem.. és éreztem hasonlóan már.

mit tegyél?

várj, majd idővel jobb lesz.

Egy kiadós sírás... vagy kettő, akár három vagy négy is. Sok barátnős program, valami tevékenység, ami lefoglal (olvasás, új sport, hobbi kipróbálása, egyszóval valami újdonság). Ha együtt éltetek, akkor egy kis lakásátrendezés (azaz bútortologatás, hogy ne emlékeztessen rá semmi).

Amúgy...IDŐ. Komolyan.

Kitartás!

Egy hétig úgy éreztem nincs értelme az életemnek, nem tudtam elképzelni, hogy újra nevetni fogok vagy bármi jó dolog történhet velem. Egész végig ágyban voltam, szinte nem is ettem, minden pillanatomban el tudtam sírni magam és csak sajnáltattam magam. Aztán most hétfőn már muszáj volt iskolába mennem, ráadásul egy iskolába járunk. Nem is beszéltünk azóta, csak a rákövetkező két napban. Azóta semmit.

Próbálj meg filmezni, nekem nagyon nehéz volt olyat találni amit nem tekerek át rögtön mert csak rá gondolok.. de ez ha sikerül jó filmet találnod elterelheti a figyelmed. A másik pedig a barátaid, próbálj meg velük beszélni és több időt velük lenni. Kezdj el valamit, én pl elkezdtem kondiba járni.

Még most is szomorú vagyok, de legalább nem egy élőhalott. Sajnos bennem még mindig ott van a hátha újra, de a legrosszabb ha várok rá és semmi se történik. Biztatom magam, hogy jobb lesz és néha tényleg erőt ad, ha nagyon erősen elhatározom, hogy csak azért se hagyom, hogy tönkre tegyen.

Mutasd meg, hogy tudsz élni nélküle is ( akkor is ha ez nagyon nehéz), lássák rajtad a többiek, hogy nem állt meg az életed és vannak más elfoglaltságaid is. Az ő szemében is sokkal többnek fogsz tűnni.

Légy erős nem vagy egyedül, mindig gondolj erre!

Engem 1 hónapja hagyott el Ő, és még mindig ugyanúgy fáj, mint akkor.

Visszament az exéhez, velem pedig minden kapcsolatot megszakított,letiltott facebook-ról, telefont sem vette fel, semmire nem reagált, meg nem köszön.

Mindez úgy, hogy egy munkahelyen vagyunk, és állandóan látom.

Meghalok, belehalok a fájdalomba minden egyes nap.

Egyszerűen semmi nincs, ami elterelje a figyelmem, mivel ilyen méltatlanul hagytak el, és hogy nem szól hozzám, hát ez rettenetesen fáj.

2,5 hétig nem ettem, lefogytam 8 kg-ot, mostmár eszegetek, mert képtelen volnék másként dolgozni.

Nagyon nehéz, nem tudom, mennyi időbe telik, mire elfelejtem.

Semmi sem bír olyan szinten lekötni, hogy ne gondoljak rá, pedig nagyon csúnyán elbánt velem, nem szolgáltam rá erre, és elhagyott mégis.

Igen. Másfél hétig az ágyból nem tudtam felkelni, 18-20 órákat aludtam minden nap, nem ettem, ilyenek.

Kis túlzással a mai napig úgy érzem, hogy a reményemet vette el, hogy még lehetek boldog.

Ennek már 4 hónapja, de úgy érzem, nem fogok többet magamra találni.

A barátok sokat segíthetnek, hobbi, vagy más elfoglaltság. Mondjuk én eddig egy ismerősömnek sem mondtam el, nem hiányzik a sajnálkozásuk, meg hogy 30x mondjam el mindenkinek ugyanazt...

egy hete szakított velem a pasim.

azóta nem sokat eszek... és akkor is csak azért, mert korog a hasam. reggelire 1-2 falatot, azt is 11 körül, egy fogjuk rá normális adag ebéd és ennyi...

szoktam sírni...

úgy érzem, senki nem szeret, senkinek nem vagyok fontos, nem vagyok vonzó...

hogy mi segít? jó kérdés...

én a barátaimmal vagyok, amennyit csak tudok.

18/L

Lassan 40 éves leszek, és ma már szép emlékként gondolok az exeimre.

Biztos ezt érzed most életed mélypontjának, de tény, hogy az ember mindig jobbat talál az előzőnél.

Két hónap, és igazat adsz nekem.