Szakítás a szülők miatt huszonévesen?

Mondvacsinált okokat soroltak fel.

1. van kocsim

2. társkeresőn ismerkedtünk meg, és ott egy régebbi képem volt fenn, mert elfelejtettem cserélni, be se léptem azóta, csak akkor amikor értesítőt kaptam a postafiókomba, hogy levelet írt nekem a társkeresőn, de akkor se jutott eszembe a kép, magamat nem nézegetem, és hát amikor találkoztunk az édesanyjával, akkor egy idősebb lányt látott = hazudós vagyok (de ezt szó szerint így üzente meg a volt páromon keresztül, a szemembe nem mondta)

3. kitettem egy olyan képet iwiwre, amelyen nyáron hosszú nyári nadrágban fekszem a hintaágyban = rosszak az erkölcseim

4. ők naponta 2 mondatot szólnak, én óránként kettőt = sokat beszélek

hirtelen ezek jutottak eszembe

Ezt mind felfogom, de hidd el, nem olyan könnyű ennek ellenére, mert egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ilyen megtörténhetett. Ráadásul nem éreztem, hogy bármi lenne, mondtam, hogy majd túljutunk ezen is. Tegnap meg pont arra válaszul jött a levél, hogy friss képeket küldtem magamról, mert volt egy rendezvény, amire nem jött el, és így akartan kedveskedni, hogy mégis lásson. Megköszönte, hogy gyönyörű vagyok, de szakít, a szülei miatt. És ha nem küldöm a képeket gyanútlanul, azt gondolva, hogy minden rendben van, akkor nem is tudom meg a szakítást? Vagy hogy akarta közölni?

Ez a második szakítás a szülők miatt, először egy kölcsönös szerelmi vallomás, egy amolyan "turbékolás" KÖZBEN mondta ki a szakítást... nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek...aztán valahogy megbánta, újra összejöttünk és most megint ugyanott tartunk, és szokása szerint megint valami jó közben szakít.