Tudnak a nők férfiként nézni egy balesetben lebénult férfira? Előtte nagy élete volt, most létminimumon él de aktív amennyire csak tud. Vagy inkább szánakoznál rajta?

ha nem keseredik meg, akkor biztos lehet iránta mást is érezni, mint szánalmat. a múlt dicső képei azonban az öntudatodnak segíthetnek csak, nem hinném, hogy melletted tart egy embert. tehát ahogy napról napra élsz, az fog számítani.

azt hiszem, ha én ilyen helyzetbe kerülnék, kinyúlnék, elhagynám magam. de sok embert látok, akikben kimeríthetetlen a tartalékenergia és életkedv, bármennyi terhük és dolguk és nehézségük van.

ha rólad van szó, akkor sajnálom ami veled történt.

ha te a nő vagy, aki ezzel az emberrel akar ismerkedni, akkor pedig ...nehéz fába vágtad a fejszéd.sajnos ebben az anyagias, csili vili világban, mindig csak a trendi a megszokott, és a divatos a jó, ez az amit mindenki akar, ami eltér a normálistól, az már sok embert megijeszt, de csak azért mert nem szoktak hozzá.

tanácsot nem tudok adni, mert ez lehet egy elméleti kérdés is...

Gondolom rólad van szó...

Megmondom őszintén, hogy nem tudom.

Ha a szerelmem bénulna le, nem hagynám el, de hogy ismerkedéskor...ez valószínű nagy hátrány lenne. Sőt, ha csak egy ilyenolyan párkapcsolat lenne, nem a nagy Ő, akkor nem tartanék ki mellette ilyen esetben. Ez egy anonim oldal, ki lehet ezeket mondani , írni, meg is kövezhettek érte, de sokan mások is ezt tennék. :(

Valószínű a nő, aki elhagyott téged, sem szeretett. Vagy, ha szeretett is, nem volt beléd szerelmes.

Mondom ezt úgy, hogy én is hátrányban vagyok ismerkedéskor, valamelyest hasonló okból, tehát értem az eset mindkét oldalát.

Én arra a következtetésre jutottam, hogy hasonló legyen a hasonlóval, még ha ez egy ismerkedésnél a pasik/nők 99%át ki is zárja. Mert a hasonlók megértik egymást. Nincs alkalmazkodás miatti stressz, se kisebbségi komplexus.

Baromi nehéz kérdések ezek, abból a szempontból is, hogy aki vállalja(tételezzük fel teljesen egészséges nő), az kénytelen felvenni a Te életmódod, ami radikális változás egy átlagembernek.

Kicsit örülök is a kérdésednek, mert nagyon elgondolkodtató...

Nem utolsó sorban viszont, emberileg, amit végigcsinálsz/csináltál és hogy nem adod fel, az végképpen becsülendő. :) Hajrá és így tovább! :)

Hát én nagyon sajnálom, hogy ilyen szörnyűség történt vele(d)!

Szerintem az a múlt,amit leírtál egy talpraesett, tisztességes férfiről szól, aki még most is az, attól függetlenül, hogy kerekesszékbe került.

Az, hogy el van keseredve, teljesen érthető, hiszen szinte rövid idő alatt az egész élete romokba dőlt.

De talán ez egy tanulság volt arra, hogy jobban megválassza a barátait, hiszen, ha a sz*rban nincsenek vele, akkor nem is igazi barátok.

Szerintem le a kalappal, hogy nem kezdett el depizni, meg lesz*rni az életét, hanem továbbiakban is vannak tervei, és szeretné újra sínre tenni az életét. Mindenkinek példát kéne venni róla, nekem ez az ember nagyon becsülendő példa, és egyáltalán nem szánakoznék rajta, inkább felnéznék rá.

Amennyiben rólad szól, kedves kérdező, így sok kitartást kívánok neked, és hidd el, hogy eljön majd olyan hölgy, aki úgy fog téged szeretni, ahogy vagy, hiszen egy nagyon értékes ember vagy!

A fejedben billents at valamit. Nem tudom aterezni, de biztos roszz lehet.

Ennek ellenere ne add fel!!! Ne legyel elo zombie. Te mar tudod azt, amit mas meg "egeszseges" koraban sem tudott elerni. Milyen fonoknek lenni.

Amugy meg az elet bolcs. Hidd el, hogy valamiert adta ezt neked. De ezt nem most tudod meg, hanem majd evek mulva fogod megismerni.

Legy nyitott es fogadd el magad.

Csomo lehetoseged van meg!

-Irni

-Pokerezni

-Aktiv sport (persze a lehetosegeidhez kepest)

Ne add fel kerlek! Ujra meg tudod tenni. Ennel nagyobb peldakepet meg gyermek nem is almodhat, hogy az apja kepes volt a godor aljarol IS felallni!

Unokahúgom boldog házas. A férje kerekesszékes. Amikor megismerte akkor is az volt. Mivel a férje bár nem tud járni, de hatalmas szíve és humora van, nem hagyta el magát, és ugyanolyan aktív mint balesete előtt, így vonzotta a nőket. Igen a nőket, mert nem csak a unokahúgom volt képben, de ő volt az akibe beleszeretett a férje. Azt hiszem 4 éve házasok, de be kell vallanom irigylésre méltó a kapcsolatuk. Imádják egymást.

(egyébként én is nagyon bírom a férjét, mert tényleg hatalmas humora van..)

Szia.

Először is, ha rólad van szó a fentebb leírtakban akkor nagyon sajnálom, hogy ez történt veled.

Az én véleményem az, hogy a mai emberek (nem csak a nők) rohadtul felszínesek, barátkozni biztos fognak veled, de komoly kapcsolatba egy nő sem kezdene szerintem egy kerekesszékes férfival, főleg hogy a mostani "ideálok" a kigyúrt nagymenők... Sajnos ilyen elb aszott világban élünk.:)

Ha esetleg megbántottalak ezzel, nem az volt a célom, csak szerettem volna őszinte lenni.

Ez amúgy tényleg szép, jó, hogy mindenki szépeket írogat, a pasik is szidják a csúnya, felsznes nőket, de olyat még senki sem írt hogy :

Igen én ismerkednék/kezdenék egy kerekesszékes pasival. (nagy szavakkal dobálózó pasik esetén kerekesszékes nővel.)

:O