Veletek volt már olyan, hogy kisebbségi komplexusotok volt a párotok mellett?

Nem, tény, hogy volt, amiben jobb volt, de volt, amiben

meg én voltam a jobb :) Szóval 1-1 volt a végeredmény :)

Rendszeresen úgy érzem. Ő egy tipikus szépfiú. (magas, izmos, sportos, szőkés hajú, nagy kék szemű srác, okos, intelligens, udvarias, stb..tökéletesnek mondanám. Ő rám ugyanezt mondja, de nekem van önkritikám és nem vagyok elfogult. Én alacsony vagyok, vékony, kicsi a mellem, és átlagos a fejem is. Az eszemmel nincs gond, butának nem tartom magam. Mégis folyton úgy érzem,kevés vagyok neki/hozzá. Alapból is elég súlyos önértékelési gondom van. Egyébként erről nagyrészt ő tehet. Nagyon szeret, azt érzem, de folyton bámul mindenkit. Tényleg mindenkit. Kíváncsi fajta. De mellettem mikor megbámul egy fullos nőt, kiborít. És hiába látja,hogy zavar,nem tud róla leszokni. A másik,hogy keveslem a szexet. Ha én nem erőlködök,neki heti egy elég lenne. ( folyton nyúzom,hogy jobbá tegyem,azt mondja jó vagyok,de mindenkinek más az igénye, és neki ennyi elég). Nekem legalább napi egy lenne az igényem és akkor már le is adtam az igényből..

Persze ettől is úgy érzem,hogy biztos nem vagyok neki elég jó. Lehet ha nagyobb mellem lenne, vagy szebb arcom,akkor többet akarná. De ő váltig állítja,hogy vonzó vagyok és kíván. Semmi szenvedély nincs benne és folyton az van bennem,hogy ennek én vagyok az oka. (más pasival nem volt ilyen gond). Viszont szeretem, vele akarok élni, de így nem tudom mi lesz. Mostanában már lassan az anorexiába hajszolom magam,hogy "jobb legyek", és sokszor kiborulok. Esetleg ha valakinek van ötlete,szívesen fogadnám..

25/L

3-nak:

Előfordulhat,hogy egy férfinak tényleg elég heti egy alkalom,ez alkatfüggő. És az is simán lehet,hogy te nem azért akarnád minden nap,mert jól esik,hanem mert mindenáron visszaigazolást akarsz arról,hogy vonzónak tart,tehát a viselkedésed kényszeres.

Az a nehéz,hogy ebben a helyzetben nem neki kell változnia,hanem neked. Két út áll előtted: vagy szembenézel a saját hiányosságaiddal,és megpróbálod fejleszteni magad,hogy jobb legyél,vagy lemondasz a srácról. Ugyanis hiába vele vagy,vele tervezel,ha ez így marad,sosem leszel boldog. Olyan ez,mint a majomfogós történet: Afrikában fognak úgy majmot,hogy narancsot tesznek egy dobozba,aminek a tetejére csak akkora lyukat fúrnak,hogy az állat kinyújtott keze beférjen,de ökölbe szorítva már ne tudja kihúzni. A majom benyúl,és megfogja a narancsot,de mivel ki nem tudja húzni,elengedni viszont nem akarja,helyben marad jó sokáig,és nyugodtan el lehet kapni.

Ne sértődj meg a hasonlaton,de az életben is sokszor jár úgy az ember,hogy nem akarja elengedni a másikat,mert a másik szép és jó,miközben igazán megtartani sem tudja,ezért csak kapaszkodik belé boldogtalanul.

Szóval döntsd el,melyik utat választod. Viszont ha amellett döntesz,hogy vele maradsz,és próbálsz jobb lenni,az a paradoxon,hogy mindezt úgy kell tedd,hogy ne miatta akarj jobb lenni,mellé felnőni- hanem magad miatt,a saját önbecsülésed kedvéért. Csak ekkor sikerülhet.