Filozofikus kérdés, csak a "vita" kedvéért: miért hajszolja mindenki annyira a párkapcsolatokat?

a válasz egyszerű: azt hiszik, hogy egy párkapcsolat megoldja a boldogtalanságukat

ugyanis nem figyelnek önmagukra és nincs meg a belső egyensúlyuk.. egyedül képtelenek boldogok lenni, ezért mindenképpen keresnek valakit, akivel törődhetnek... de hogy tegyenek boldoggá valakit úgy, hogy önmagukat sem tudják boldoggá tenni?

Szerintem szimplán társadalmi nyomás az egész.

Már gyerekkoruk óta azt beszélik be a gyerekeknek,hogy ha felnőnek akkor meg kell házasodniuk,gyerekeket szülniük stb. Ez az ideális családmodell.

És a legtöbben azt hiszik,hogy csak így lehet boldog valaki,ezért próbálnak megfelelni az elvárásoknak.

Ez olyan szerintem,mint a gyerekvállalás.

Jelen pillanatban az az általánosan elfogadott nézet,hogy egy nő nem lehet boldog gyerek nélkül és aki nem akar gyereket azt bolondnak nézik és leszólják pedig vannak olyan emberek,akik tényleg nem valók anyának és nem akarnak gyereket,mert máshogy is lehet teljes az életük.

Csak sokan nincsenek tisztában azzal,hogy ők melyik "csoporthoz"tartoznak(a személyiségük alapján,hogyan lehet teljes az életük)és ez tűnik a legkézenfekvőbb dolognak.

Szóval egy általánosan elfogadott modell alapján akarják élni az életüket ahelyett,hogy sajátot alkotnának és tennének magasról arra,hogy más mit gondol.

Ciki, nem ciki, inkább vagyok szingli,de nem leszek egyetlen mai felvilágosult emancipunci taxisofőrje meg pénztárcája se. Én járok jobban ha független maradok, és arra fordítom az időmet amire akarom.

A csajozást meg hagyom a 3,14csába.