Elköltözzek? Nem tudok megbocsátani.

Hát ez sokmindentől függ.

De alapvetően megcsalt. Ha nem titkolta volna el, jobb esélyekkel indulna gondolom...

Nem ismerjük sem őt, sem téged, és a kapcsolatotokban a légkört. Persze könnyű rávágni, hogy "persze rúgd ki megcsalt", mert ez nekünk nem fáj. A te ---al a csalánt tipikus esete.

Én nem ezt fogom mondani. Én azt mondom, hogy próbálkozzatok még egy ideig. Próbáljátok közösen helyrehozni, ha kell sok beszélgetéssel. A szeretet megbocsájtó, én ebben hiszek.

Mégis meddig? Ez jó kérdés. Nem tudok fix időt/eseményt mondani. Amig úgy nem érzitek: ez nem fog menni, ha a fen fenét eszik is. Próbálok pár támpontot adni neked hátha segit. Közhelyek, de most jól jöhetnek :) 1. A szeretet megbocsájtó. (már irtam) 2. Az emberek hibáznak. És tényleg. Te is fogod eljátszani az ő bizalmát ha nem is igy. Elég ha csak egyszer nem állsz ki mellette amikor ő úgy érzi nagyon kéne. Ugyanúgy megroppanhat a bizalma benned, mint most neked őbenne.

3. NE engedd meg, hogy ez a "megcsalás = hú ki kell rúgni, mert nem tudok bizni benne" tanult társadalmi reflex döntse el, hogy nektek mi a legjobb. Ez a leggyakoribb hiba: Ebből a tanult gondolatkörből nem tudnak kilépni a felek,nem tudják "felülről" áttekinteni a helyzetet, örlődnek, futják a gondolati köröket amnek persze mindig ugyanaz a vége. Aztán vége is. NEM kell igy lennie. (meglepődnél mennyire nem igy van, számos esetről tudok) 4. Ezt nagyon beszéljétek át. Nagyon őszintén. Ez mindkettőtöknek kötelező. Az első kérdés: miért lépett félre. (szinte hallom a választ: Nem tudott ellenállni, vagy mert kalandnak szánta) Jelentem: szeret, szexuális kiruccanás volt, nem elhagyni akart. A férfi szét tudja válaszani a szexet a szerelemtől, persze te nem igy vagy bekötve, ezért számodra ez felfoghatatlan.

Egyszóval próbáljátok kibeszélni, átértékelni, egymásért épitkezve hidat épiteni. És csak akkor menjetek szét ha már tényleg muszáj.

(lehet lepontozni)

Ha úgy érzed,hogy Te ezt nem tudod megbocsájtani,zavar téged,nem tudsz ezek után megbizni benne,csak szenvedésnek érzed,nem vagy boldog akkor mindenképpen lépjél ki!

Ahogy olvasom a soraidat,hogy ez 1 év alatt sem ment,2-4 év múlva sem valószinü,hogy változzanak,van aki nem képes rá,de ismerek olyat is,aki már nagyobb dolgot is megbocsátott,Neked nem megy,nem sok esélyt látok igy.Bár azt mondják az idö mindent begyogyit,megold,az érzéseid változatlanok.

Miért tette mit mondott?

Ha ebben a gondolatkörben rohangálsz továbbra is, és a bizalmi kérdésen lovagolsz, (belelovalod magadat) addig nem lesz megoldása a dolognak, kizárt. Szóval magadat lovalod bele egy olyan gondolatkörbe, amiből nem lesz más kiút, mint a megoldás nélküliség amig fel nem adod. (és költözöl)

Vagy próbálod teljesen kivülről szemlélve átértékelni.

Komoly szellemi bukfenc, a legtöbb ember nem tud átlépni magán, ezért igyekeztem segitséget adni.

"családi ünnepekre haza kell mennünk és pókerarccal ülni az asztalnál ahol a lány is természetesen ott van mindig"

Bumm! Itt szúrod el! Neked nem a bizalmad rendült meg, hanem a méltóságod! Közlöd szépen a családdal, hogy ez van, innentől kezdve vagy a kis szajhát hívják, vagy titeket, de te soha többet nem ülsz a kis csókos szájúval egy asztalhoz, ennyi.