Szerintetek szeret a barátom vagy csak azért van velem mert nem akad neki jobb?

Az utóbbi kb 2,5 hétben majdnem mindig megbánt valamivel. Sértő dolgokat szól be, állítása szerint csak viccel... eddig is beszólt néha de mostanában extra érzékeny lettem a hülyeségeire, nem tudom miért.

Úgy érzem elhallgat előlem dolgokat, bár 90%-ban tudom mikor, hol van, meg kivel, de volt már olyan hogy elmentek moziba a haverjaival, engem nem hívott majd pár napra rá elszólta magát hogy mi volt a filmben(de neki nem tűnt fel, én viszont csak lestem hogy mi a f**z, mikor voltak ezek moziban) Ettől függetlenül már sokszor voltam velük én is, meg kettesben is voltunk párszor. De pont arra a filmre nem hívott és nem is szólt hogy mennek amiről már egy hónapja papoltam neki hogy meg akarom nézni :S

Ez még csak a hab a tortán, régebben volt.

De haverok előtt nem szokott beszólni csak amikor ketten vagyunk!

Ezen kívül gusztustalankodik előttem és hiába szólok rá lesz*rja és röhög egyet.

A telefonját még a wc-re is magával viszi és 20 perceket van bent, ebből kb 5 perc a fürdés , a többi időben nem tudom mit csinál :S Gondolom beszélget valakivel...vagy csak nem akarja hogy belenézzek a telójába amiben nyilván olyat találnék ami nem tetszene.

Ugyanakkor mindig mondja hogy ne legyek féltékeny mert nem csajozik stb.

Amikor el akartam menni vele buliba közölte, hogy senki nem viszi a csaját , meg a csaj haverok sem a pasijukat. Ezáltal ő sem visz engem. (ez azért elég rosszul esik). Nemsokára lesz egy buli valahol, asszem balcsira mennek. Engem nem is hívott csak közölte hogy megy. Az összes haverja megy, mondjuk lesznek csajok is és ők sem viszik a pasijukat. :S Nem értem náluk ez hogy működik. Azt mondják hogy a barátaikkal akarnak lenni nem pedig a psijuk /csajuk nyakán lógni és figyelni hogy ne érezze magát elhanyagolva.

Ezen kívül ha elmegyek hozzá arra nem méltat hogy kimásszon a gép elől és normálisan köszönjön. Csak kb 20 perc után.

De én pl még a géphez sem szoktam leülni amikor ő van nálam.

Ezen kívül vannak apróságok...de a sok kicsiből előbb utóbb lesz egy nagy góc. Nem tudom meddig bírom idegekkel, kb minden alkalommal sírok amikor eljövök tőle.

Féltékeny vagyok, hisztis vagyok, sérteget, bosszant. De amikor normális akkor nagyon jó vele. Megszeretget, becézget, szépen szól hozzám, hízelegni nagyon tud, és olyankor érzem hogy fontos vagyok neki.

Csak vannak helyzetek amkor 2 perc alatt képes elrontani a napot, de azt nagyon és nem tudom hogy mit miért mond, legtöbbször azt mondja csak szivat mert tetszik neki ahogy duzzogok vagy féltékenykedek.

Néha olyan érzésem van hogy komolyan gondolja csak hazudja hogy szivat annak érdekében hogy ne sértődjek meg vagy ne hagyjam őt ott az utca kellős közepén(mert más különben hogy jutnak olyan dolgok az eszébe hogy : miből gondolod hogy rajtam kívül bárki más szóba állna veled, aztán meg hízeleg hogy csak viccelt. De amikor felhoztam ezt neki még ő volt megsértődve hogy hülyeségeket beszélek és hogy nem gondolja komolyan csak szivat.

Most nem tudom hogy csak kamuzik és azért van velem hogy legyen kivel kefélni. Vagy érez is valamit irántam. Ha szeretne nem akarna megbántani mert én pl nem tudnék neki sértőt mondani. Vagy az a baj hogy túlságosan kimutatom hogy szeretem...és ettől azt hiszi hogy bármit megtehet?