Mi a fenét csináljak? (többi lent)

Van egy barátnőm, akivel 11 hónapja vagyunk együtt és imádjuk egymást, ő most ballagott, én másfél évvel vagyok idősebb. 20 km-re élünk egymástól, tényleg nem nagy távolság, be is járok hozzá, ő is jön, ahogy az lenni szokott :) Előfordul azonban olyan, mint pl. ma is: nap közben írt sms-t, hogy ő elmegy strandolni az oszt.társaival, így engem nem visz magával. Nem ez az első eset, persze egyáltalán nem is csinálja sokszor, csak rosszul esik, hogy meg se kérdezi, hogy esetleg akarok-e vele menni, vagy valami. A mai sztori pl. hogy 3-kor találkoznak, de egy órával később már én is simán be tudtam volna menni hozzá.

Másik: meghívták egy rendezvényre még 2-3 hete, és akkor se jutott eszébe, hogy elhívjon, és elment egyedül. Rosszul esik, és mondtam is neki előtte, hogy szívesen mennék, meg utána is, hogy kár hogy nem lehettem ott, de csak sajnálkozott, és látom rajta, hogy valamennyire tényleg bántja ilyenkor a dolog, de nem értem miért ilyen, hogy először így dönt, és utána meg bocsánatot kér.

Nem az a baj, hogy a barátaival megy, mert azért vannak, hogy jól érezzék magukat egymás között, csak nekem meg rosszul esik, hogy én meg itthon vagyok hagyva, mármint nem hívott el későbbre sem, és nem lehetek vele, mert más programot választ, és úgy érzem ilyenkor mindig, hogy magamra lettem hagyva, estig nem is hallok felőle, és szomorú vagyok, mert tényleg nagyon szeretem, és nagyon hiányzik, de nem akarok a nyakára nőni. Olyan rossz érzés, hogy ő szórakozik, én meg itthon ülök. Mondta is, hogy sajnálja hogy így alakult, meg hogy nem akarja így csinálni... de mégis megcsinálja, és bánt a dolog.

Nem haragszom rá, mert túlélem, és nem panaszkodhatok, mert tényleg sok időt töltünk együtt, de ezek az apróságok bosszantanak.

Azt is tudom, hogy csinálhatok magamnak másik programot, meg hobbi, meg stb. de annyira hiányzik tényleg, hogy nem tudok másra gondolni. Nagyon szerelmes vagyok :) Valami jó tanácsot szeretnék kérni, ki mit tenne ilyen helyzetben.

(Tudom hogy siránkozós-szánalmas a történetem, de zavar, hogy ilyen vagyok, és szeretnék ezen javítani, ill. eszem ágában sincs vele szakítani ilyen hülyeség miatt, de tényleg tanácsokra lenne szükségem, ki hogyan kezelné az ilyen helyzeteket, mert kezdek kétségbe esni, hogy nem tudok erre kitalálni valami megoldást.)