Szerintetek mennyire nehezíti meg a kapcsolatot ha az egyik fél otthonülő típus, a másik viszont társasági ember?

Miért maradna egyedül? Nem kötögetünk hülye kompromisszumokat a barátommal mert nem szorulunk rá, általában ugyanazt akarjuk mindketten és nem is maradunk egyedül. Ez így a legkényelmesebb és élvezhetőbb. Neked lehet jót tett, de másnak meg pl. az agyára menne ha mindig rinyálna a másik, hogy menjen már vele mindenféle unalmas programokra unalmas emberekkel. Vagy a másik felet zavarná, hogy megint kedve lenne kimozdulni, de "nem szabad" mert már kimozdult a hónapban négyszer és ennyiben egyeztek meg az otthonülős párjával...

Ha szerencséd van, olyan embert találsz, aki ugyanazokat tartja előnyösnek és szinte ugyanaz a látásmódja, mint Neked! Na most pont ezek a kapcsolatok szoktak hamar tönkremenni, mert előbb-utóbb unalmassá válnak :D De ha még nagyobb szerencséd van, akkor nem :) Szükség van "alapvető veszekedésekre", nézeteltérésekre, de nem durván, meg üt-vág-ken stílusban, meg megcsalás... nem ilyenekre gondoltam! De igen, vannak olyan problémák egy kapcsolatban, amik fenntartják a másik iránti érdeklődésünket, de természetesen ez csak egy apró részlete a kapcsolatnak! :) Nekünk is sok kompromisszumot kellet kötnünk, én a bulizósabb énemmel megmutattam Neki egy pörgősebb világot, Ő meg egy lassabb, kocka, játékos életvitelt és mindketten érdeklődünk a másik oldala iránt így :D Persze mindenki marad a saját elgondolásában, de belekóstoltunk a másik által jónak látott életvitelbe is! :)

Szerintem baromira nincs szükség semmilyen veszekedésekre egy kapcsolatban, de hát nemnormáliséknál ez biztos máshogy működik. Van épp elég izgalmas dolog a világon amikkel le tudjuk kötni magunkat ahelyett, hogy egymással balhézgatnánk.

Nekem egy szóval ne mesélje be senki, hogy úgy él le valakivel egy életet vagy éppen úgy van egy ideje párkapcsolatban (nem pár hétre gondoltam nyilván), hogy egyetlen csipkelődés, vitatkozás, veszekedés ne esett volna meg! :)

Eltudom képzelni, csak az a tapasztalat, hogyha minden klappol, minden rózsaszín, minden frankó és egyetért mindenki mindenkivel, nincs semmi izgalom az életben, akkor szakítás/válás a vége! :) Nem feltétlen saját tapasztalat alapján írom és már nem egy ilyen előfordult! :) De ne csak ez legyen hajtogatva, tudvalevő, egy unalmas kapcsolatban megcsalja az egyik a másikat, akár titokban is! :D Ne legyen senki olyan biztos abban, hogyha az egyik a másikra hagyatkozva minden klappol,akkor tényleg minden tökéletes :P Már nem egy ismerősöm hagyta ott a párját azért, mert "hjaj ez uncsi kapcsolat, semmi izgalom, sose veszekedtünk, egyetértettünk szinte mindenben, de unalmas volt" és hozzátenném, ezért IS!!! Szóval nem csak ezért! :) De mindenki éljen természetesen csak benne a saját kis álomvilágába, aztán tapasztaljatok! :D Nyilván szerintetek hülyeség, meg most éppen rózsaszín köd, meg tökéletesség, veszekedés mentes életmód stb... aztán majd egy kis idő múlva koppanás :P Én sem szeretek veszekedni, de én is erős természet vagyok és a barátom is és vannak saját nézeteink, amikből néha nem engedünk, így vannak nézeteltérések, mivel egyikőnk sem lesz másiknak a papucsa és ha az egyik hibázik, a másik elbeszélget vele (nem feltétlenül veszekedés! :) Egyébként ha olvasgatjátok a posztokat, rákerestek, kicsit szétnéztek az ismerőseitek körében, rájöttök, hogy amiben éltek, abban a bizonyos vitatkozós/csipkelődésmentes kapcsolatban, nem éppen helyénvaló! Vagyis helyén való, ez lenne a tökéletes idilli kép, csak az a gubanc, hogy a valóságban ez uncsi és az egyik fél rendszerint megunja :D Jóóó persze, majd jönnek a hozzászólások, hogy hjaj dehogyis, én hülye vagyok, nem értek hozzá, blablabla süket duma, de remélem nem lesztek lusták kicsit utánanézni a dolognak :P Ha meg igen, akkor itt az alkalom, hogy rajtam töltsétek ki a párkapcsolatotokban elmaradt kis viszontagságot :P Mert ahogy látom, itt bepótoljátok az elmaradást :DD Eleve az utolsó előtti hozzászólót az idegosztályra küldeném a hozzászólásai miatt :D