Úgy érzem, hogy feladtam a párkeresést. Hogy tudnék újra bízni bárkiben is vagy elhinni hogy mégis szerethet még valaki?

Önelemzés? Folyamatosan ezt csinálom. Tudom, hogy hosszú ideig elrontottam dolgokat kapcsolatokban, de amikre rájöttem, azokra már nagyon figyelek, hogy ne úgy viselkedjek. Nem azt mondom, hogy csak a pasik a hibásak, de az sem lehet hogy mindenért és mindig csak én. Valamit rosszul csinálok, ezt tudom, de nem jövök rá hogy mit. Nem akarom görcsösen, nem vagyok túl ragaszkodó, sőt inkább az volt a gond, hogy látszólag egyáltalán nem voltam, de most már erre is nagyon figyelek. Külsőleg nem érzem hogy nagy gond lenne. nem vagyok csontvékony (de kövér sem), de akik modelleket keresnek, azok úgysem engem találnak meg és nekem is a mackósabb, férfiasabb fiúk tetszenek. Elegáns, csinos vagyok öltözködésben, az ápoltság maximálisan fontos minden téren.

Télnyleg jó lenne megtudnom mi a gond azokon kívül amit tudok, de eddig még nem jöttem rá. (A nehezen kötődésemet és az önbizalomhiányomat tudom, de ezeken keményen dolgozok és aki nem ismer igazán ezeket nem is gondolja rólam.)

"Utána lehet komolyabb dolgokról beszélni..."

Aha, akkor itt a probléma....Csak nem tudom hogy bennem vagy a mai divatban. Nálam a beszélgetés megelőzi a szexet. Szeretem tudni azt, hogy a szex után nem lép le a pasi és nem csak arra kellettem neki, hogy legyen egy jó éjszakája. Állítólag semmi baj velem az ágyban, nem hiszem hogy ez lenne a probléma. Ha pedig az hogy előbb szexelek valakivel, mint bezsélgetek, akkor viszont a pasi nekem nem kell.

Nem olvasok romantikus regényeket, kinőttem a 13 éves rózsaszín korszakból, vagy talán nem is volt olyanom.

"Ha pedig az hogy előbb szexelek valakivel, mint bezsélgetek, akkor viszont a pasi nekem nem kell."

Ez egy kicsit értelmetlenre sikerül, szóval mégegyszer nekifutok:

Ha pedig az az elvárás, hogy előbb szexeljek valakivel, mint komoly dolgokról is beszélgessek, akkor viszont az a pasi nekem nem kell.