Ezek után adnátok neki egy esélyt? Mit tegyek, hogy tisztán lássak?

Ált. iskolában volt egy nagyon jó fiúbarátom, kb. legjobb barát. 14 évesen lefeküdtünk, de aztán ő megváltozott. Elkezdett kevesebbet beszélni velem, bekerült a népszerűek közé, ma már a legtöbb lány vele szeretne lenni. Nagyon fájt ez, mert nem ilyennek ismertem, de továbbléptem. 15 évesen külföldre költöztem, az apámhoz, messzire. A srác nem akarta, hogy menjek, hogy ő helyrehozza az egészet és minden úgy lesz, ahogy szeretném. De én csak azt akartam, hogy soha többet ne lássam.

De most Mo.-ra költöztem és az utolsó évemet itt végzem el, itt érettségizem le és osztálytársak leszünk.

Amióta itt vagyok, nagyon teper.

-Több órát vezetett azért, mert én felhívtam.

-Írt egy baromi aranyos levelet, amiben leírt mindent, hogy mennyire sajnálja és hogy azóta is naponta gondolt rám, már többször megvette a repjegyet, hogy meglátogat, vagy hogy találkozzunk, de sosem keresett, mert félt a reakciómtól.

-Legutóbb látta, hogy még mindig abban a pólójában alszom, ami még 8.-ban maradt nálam és itt hagyott egy újat...

Az évek alatt neki nem volt tartós kapcsolata, én pedig még csak csókolózni sem tudtam senki mással. Sejti, hogy nem vagyok túl rajta és szeretne egy esélyt. De én nem tudom, mi tévő legyek. Elmentem 15 évesen, visszajöttem, közel a 18-hoz, mégis olyan minden, mint amikor elköltöztem. Azt hittem, túl leszek rajta, nem vesz le a lábamról a tökéletes külsejével, a szabályos mosolyával, a vicceivel, vagy akár azzal, ahogy rám néz.