Jogosan érzem magam elhanyagoltak, és ok nélkül provokáltnak?

Nagyon furcsa mostanában a barátom, és nem tudom, hogy mitől. Ritkán találkozunk, mert messze dolgozik, de amikor itthon van akkor sem érzem azt, hogy annyira hiányoztam volna neki, vagy annyira érdekelné, hogy vagyok. Első látásra persze megölel, meg csók, minden ami kell egy találkozáshoz, aztán jönnek azok a nem megszokott dolgok, mint pl, hogy másnap reggel felkel az ágyból, kimegy a szobából, és vagy nekiáll magának programot szervezni (pl autószerelés és sörözés egy haverral), vagy egyszerűen leül gépezni, és elég hangosan zenét hallgatni. És ha észre veszi, hogy felébredtem, akkor ugyan ezt csinálja csak bent a szobában, vagy egész egyszerűen nem foglalkozik vele. Az sem megszokott, hogy fogja magát, és leül egyedül reggelizni, amikor tudja, hogy már felébredtem én is. Eddig mindig együtt ettünk reggelit, ebédet, vacsorát.. És anno volt, hogy még ágyba reggelit is vittem neki, és úgy ettünk aztán ketten..

Mivel ritkán találkozunk, facebook-on szoktunk beszélgetni, vagy üzeneteket hagyni egymásnak, de újabban nem is foglalkozik azzal sem, amit írtam neki (üzenetet hagytam mert sokszor nincs fent). Nem válaszol rá, egyszerűen csak a saját mondandóját leírja utána, és megsértődik, ha látja hogy láttam, de nem írtam rá semmit.

Persze azzal semmi gond nincsen, ha ő nem ír nekem napokig semmit, de volt, hogy egyik este látta, hogy nem írtam neki semmit, és közölte, hogy ez neki nagyon rosszul esett...

Persze a h_lyeségre, és a provokálásra van ideje és esze is, mert egy mérgesebb hangvételű posztomhoz (oda is volt írva, hogy az iskola miatt voltam mérges) hozzászólásként oda írta, hogy "mondhattad volna személyesen is hogy kapjam be"... Amikor rákérdeztem, hogy ezt most miért kellet, akkor közölte, hogy hát ő nem tudja...

Miért kell ezt? Mi változott? Miért nem érzem már magam elég fontosnak neki? 3 éve vagyunk együtt..