Mit tegyek, ha azért nem volt még barátom 20 évesen, mert félek?

Mindig is érdekeltek a fiúk, már 11-2 évesen udvaroltak és mindig másba voltam "szerelmes". 13 évesen történt meg az első csók, 14 évesen már volt barátom, akivel 1 évig járkáltunk el együtt ide-oda, mindent csináltunk szexen kívül, de még az is megfordult a fejemben és majdnem meg is tettük. Aztán lett egy másik semmilyen "kapcsolatom", vele is csak elmentünk helyekre, megbeszéltünk mindent, csókolóztunk, néha kielégítettem kézzel vagy szájjal, de sosem akartam vele lefeküdni annak ellenére, hogy nagyon erős volt a szexuális vágyam már mióta elkezdtem kamaszodni.

17 évesen már körülöttem senki sem volt szűz és ezért természetesen rólam is mindenki azt gondolta, hogy nem vagyok az, tekintve, hogy hány fiú volt körülöttem (akikkel persze nem jutottunk tovább az udvarlásnál)

Aztán 18 lettem és jöttek a jobbnál jobb ajánlatok, de akkor már úgy éreztem, szégyen, hogy nem volt komoly kapcsolatom és az is, hogy még nem vette el senki a szüzességem-emiatt nagyon sok olyan lehetőséget szalasztottam el, amiben boldog lehettem volna. Elkerültem főiskolára és azóta ugyanez van, titkolom, hogy miért nem akarok kapcsolatot. Eljutunk az udvarlásig, flörtig és aztán eltávolodom az illetőtől. Ez nagyon megnehezíti az életemet, csökkent az önbizalmam és feszült vagyok. Pszichológus előtt szintén annyira szégyellem, hogy nem szeretnék róla beszélni, pedig tudom, hogy segíthetne. Mivel ez egy anonim oldal, ezért merek ide írni és segítséget kérni, hátha van valakinek valamilyen tanácsa, ami jól jöhet. Kérem, negatív kommentelők kíméljenek.