Megbocsátás, megtorlás, felejtés: mit érdemel a bűnös?

Adott egy rosszul működő párkapcsolat: a felek csak marják, kínozzák egymást, a lehető legrosszabbat hozzák ki a másikból, rendszeres a szakítással végződő veszekedés, de ki tudja miért, még egy párt alkotnak.

A fiú megismer egy másik lányt, aki az első perctől kezdve felkelti az érdeklődését. Először persze csak a külseje, utána a személyisége is, és randizni kezdenek. Csak épp azt a kis tényt felejti el közölni a lánnyal, hogy párkapcsolatban él.

Persze, idővel borul a bili, a lány rájön a hazugságra, felkeresi a párkapcsolat másik résztvevőjét, aki hisztérikus rohamot kap, mindenkit elküld a... szóval oda.

A fiú a két kezét összeteszi, hogy vége a kapcsolatának, és újat kezdene azzal, akivel randizni kezdett. A hazugságot szánja-bánja, hajlandó szinte bármire, hogy visszanyerje a lány eljátszott bizalmát. Egyértelmű, hogy hibázott, de valahol érthető, hogy nem merte elmondani, szakítani pedig személyesen szeretett volna a másik lánnyal (távkapcsolat).

És akkor a kérdés: mit érdemel a bűnös?