Hogy éljek azzal a tudattal, hogy én ba*sztam el a kapcsolatunk és, ha akkor változatok akkor még mindig velem lenne?

Hát, mindenki b*szik el nagy lehetőségeket életében. Ki tudja, ha nem olyan szakmát választok amit imádok, hanem végigjárom az egyetemet, akkor most már Egyiptomban foglalkoznék királysírok feltárásával, vagy az M0-s építkezése melletti bronzkori települések feltárásán segédkeznék...de talán akkor nem lenne menyasszonyom és egy kisfiam...

A lényeg, hogy visszacsinálni nem tudod, ne rágódj rajta, amid maradt, abból kell a lehető legtöbbet kihoznod. Gondolj úgy rá, mint egy nagyon fájdalmasan megszerzett megbecsülendő élettapasztalat. Legközelebb tudni fogod mit rontottál el és mit kell tenned hasonló helyzetben. Fel a fejjel!

Szinte mindenki átél egy ilyen elrontást élete során. Most (és még sokáig) nem fogod így látni, de idővel rendeződik majd az életed, és eleinte ugyan csak kényszerűségből, de halványulni fog az emléke, nem lesz már annyira fájdalmas gondolni rá ahogy ritkábban is fog már az eszedbe jutni.

Később pedig, akár hónapok, akár évek múlva, mikor összejössz majd az akkori szerelmeddel, már egész másként fogsz visszatekinteni. Egy állomásra, ami segített meghatározni azt akivé válsz.

Most azonban még csak keserűséget érzel, és valahol természetes is.

A lényeg, ne aggódj és főleg ne add fel, minden fordulhat még jobbra.

26/F