Hol a rekettyés istennyilába lehetne ismerkedni egy ilyen lénynek?

Sziasztok, egy blogbejegyzés méretű valami következik.

Kezdem magamnál: egy tipikus srác vagyok, aki szereti Shakespeare-t, a zenét, a szóvicceket, meg egyéb kreatív dolgokat. Szabadidőmben egyedül vagyok; gondolkodom mindenfélén, olvasok, bóklászom, moziba illetve kiállításokra járkálok (már, ha van valami érdekes). Jöjjön a felvezetés: A korosztályommal nem jövök ki jól. Nem szeretném ezt rájuk fogni, ugyanakkor magamra sem, mivel egyszerűen arról van szó, hogy nem érezzük jól magunkat a másik társaságában. Máshogy gondolkodom a párkapcsolatokról, nőkről, életről, meg úgy általában mindenről, és érzem, hogy nem bírnak. Persze próbálok elbeszélgetni, de azért így nem az igazi. Ezt szükségesnek éreztem leírni, hogy jobban megértsétek a problémát. A probléma pedig a következő: Nagyon vágyom egy párkapcsolatra. Igen, tudom, szedjem össze magam, meg ismerkedjek blablabla, de hogyan? Az ismerkedéshez szükség lenne a másik félre, viszont nem lelem. Tipikusan férfiaknak szánt munkakörre tanulok, nők nincsenek. És mivel a környezetem nem komál, még rajtuk keresztül sem tudok új ismertségeket kötni. Ha pedig elmegyek egy moziba, értelemszerűen nem lehet ismerkedni, már csak azért sem, mert csak én megyek egyedül, mindenki párban vagy falkában közlekedik. Kiállításokon rajtam kívül nyugdíjasok vannak csak, 23 évesen meg azért nem szeretnék kikezdeni valami nagyival. Bár mindig is érdekelt a zoknikötés művészete, tudjátok, azzal a vastagabb fajta cérnával... Azért egyelőre passzolnám.

A nők iránti elvárásaimat nem tudom, hogy alacsonynak, vagy magasnak kéne gondolnom. Mivel nincs sok lehetőségem ismerkedni, így fogalmam sincs, hogy milyenek is a mai nők. Látok persze néha kirívó eseteket, meg felületes információk alapján próbálok többet megtippelni egyes emberekről, de nem általánosítanék és nem vonnék le messzemenő következtetéseket.

Olyan nőt keresnék, aki értékeli a romantikát, értelmes, tájékozott, odafigyel az étkezésre, de ezek mellett vagány, ki tud nyílni, nem prűd, nem demagóg. Tök jó lenne ülni valami parkban egy padon, és összebújni. Cirógatni a kézfejét, puszilgatni, beszélgetni. Vagy felkerekedni egy pezsgővel, elmenni valami random községbe, faluba, és csak úgy idegenként szétnézni, kódorogni, elmenni egy közeli erdőbe vagy mezőre, ott szeretkezni. Ilyesmikre gondolok a "romantika értékelése" alatt. Spontán, intim, érzelmes kis vonások a kapcsolatunkban. Ja, és ne tartson melegnek vagy aszexuálisnak, pusztán mert szeretném megismerni, szeretnék randizni vele. Legyen türelme hozzám és ahhoz, hogy mint látjátok, rengeteget tudok beszélni, elemezgetni. Sőt, sokkal többet tudnék.

Külsőre csak annyi elvárásom lenne, hogy, hát, nekem nagyon tetszenek ezek a tipikusan szép, bájos lányok. Itt Veszprémben Dunát (vagy inkább a Séd patakot) lehetne rekeszteni velük, szóval szerintem semmi ultraspecifikus nincs az elvárásomban. Legyen nőies és eredeti, és ez látszódjék meg a külsején is, ennyi a kívánságom.

Rengeteg picike, igénytelennek kinéző fiút látok teljesen korrekt barátnővel az oldalukon, szóval nekem, aki igényes, hűséges, helyén van a humora, úgy-ahogy a külseje, és a szexuális intelligenciája is, miért ne lehetne? Elárulom nektek: azért mert nincs alkalmam illetve alanyom, ahol és akinek demonstrálhatnám ezeket a tulajdonságokat!

Ez az igazi kín! Mikor tudod, hogy megérdemelnéd, meg is kaphatnád, amire vágysz, de nem tudod jelezni, nem tudod közölni ezt azzal, aki megadhatná ezt neked.

Társkeresőt ne mondjátok, igénytelen emberek vagy ilyen kis "attention whore"-ok vannak csak. Legalábbis az én korosztályomban és megyémben.