Amióta együtt vagyunk, nem veszekedtünk igazán. Ez normális? Rosszat jelent?

Tudom, nők, ha nincs baj, akkor megcsinálják maguknak... De azért mégis.

Több, mint fél éve vagyok együtt a barátommal, ami önmagában valóban nem sok idő, viszont azóta jó, ha egyszer kicsit összekaptunk valamin. Pedig én elég tüzes természetű vagyok, néha direkt provokálnám a vitát. Mert szerintem fontos lenne, hogy a párunk "sötét oldalát" is megismerjük, amikor leplezetlenül kimondja a gondolatait, késlekedés nélkül. Impulzívan, hevesen, tudjátok. Szerintem ez fontos lenne.

De nem, ő felnőtt ember módjára mindent szépen alaposan megbeszél velem, és nagyon megértő és türelmes. Tökéletes partner az életben is és mindenhogy. Meg különben sem tudok semmilyen támpontot találni a vitához, mert egyszerűen a legtöbb dologban, amiről vitázni lehet, egyetértünk.

Ebből lehet gond? Mármint, nem hiszem, hogy tudatosan visszafogná magát, de azért mégis kíváncsi vagyok, egy kapcsolat, egyetlen veszekedés nélkül, működhet? Létezik ilyen fajta egyetértés, vagy gyakran inkább csak hallgat, hogy ne legyen gond, de különben nem ért egyet?

Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek és hullámhegyek. A miénk egyszerűen idilli, csak hegyről hegyre ugrándozunk- összeköltözés, közös állat (cica), hamarosan a kapcsolat komolyabb szintre lépését emlegeti (ő, nem én provokálom ki belőle). Közös jövőt építgetjük, ami esetében gyakorlatilag mindenben egyetértünk.

Létezik ilyen? Normális ez? Vagy valami stikli van, csak én nem tudok róla?

huszonévesek vagyunk.

Előre is köszönöm!